Hirdetés
Hirdetés

Csúcsos kalap, seprűnyél és "kotyvasztás": bemutatjuk a sörfőző asszonyokat!

SZERZŐ: Lami Juli
2018. augusztus 22.
A sör, mint tudjuk, némi túlzással egyidős az emberiséggel, hiszen legalább 4000 éves múltra tekint vissza, és előállításában a régi időkben nagy szerepet játszottak a nők. Amikor azonban a falusi berkekből betört a pénz uralta nagyiparba, a nők valahogy kikerültek a pixisből.
Hirdetés

A sör és az istennők

De nézzük a történet elejét, amelyben máris csupa fontos nőalakot lelünk, még ha ezek a nők istennők is. A világ legrégebbi sör receptje állítólag egy sumér himnuszból származik, amelyet a sör istennőjéhez, Ninkasihoz írtak. Ebben ugyanis benne foglaltatik a titok is, hogy miként készült ez a fermentált ital az ókori időkben. De az ókori Egyiptomnak is megvolt a maga sör istennője, Tenenet, és régészek olyan hieroglifákat is feltártak, amelyek a sörkészítés rejtelmeiről szólnak. A balti és a szláv mitológia is beszél söristennőről, nevezetesen Raugutiene-ről, aki a sör védelemzője volt. A finn mondakörben pedig Kalevatart ismerhetjük meg, aki különös italt teremtett a méz és a medve nyálának összekeverésével.

Fotó: Wikimedia Commons


Sörfőző nők ábrázolásával a középkorban is számos alkalommal találkozhatunk, egyértelmű, hogy ez a szinte szent küldetés idővel a mindennapos munka részévé vált.

A sörnek ezekben a korokban szó szerint életmentő szerepe volt, hiszen a fertőzött vizek kíméletlenül szedték halálos áldozataikat. A fermentáció azonban sterilizálta a vizet, így voltak idők, amikor bizony sokkal biztonságosabb volt sört inni, mint vizet.

Ezek az italok alacsony alkoholtartalommal bírtak, az erősebb söröket ünnepi alkalmakkor fogyasztották. Bizton állíthatjuk, hogy Európa legtöbb részén a XVI. századig a legtöbb nő tudta, hogyan kell sört főzni.

Házimunkából megélhetés

A sörfőzés nem egyszerű, és elég időigényes folyamat. A családoknak nagyon nagy mennyiségekre volt szükségük, így a nők a házi magánakciók helyett összefogtak. Elkezdték felosztani a feladatokat egymás között, így tudták tartani az iramot, és még némi pluszt is elő tudtak állítani. Angliában sokan elkezdtek ezzel foglalkozni, és eladásra is készítettek sört, egyre nagyobb mennyiségben. Sőt, a házukban vagy a kertjükben sörkiméréseket is nyitottak, ahol az emberek összegyűlhettek, és közösen ihattak.

A sörfőző nők műfajt teremtettek, és különféle jelzésekkel tették egyértelművé, hogy mivel foglalkoznak: például csúcsos kalapot viseltek, és a házuk elé seprűnyelet tűztek. Az már csak hab a tortán, hogy az ilyen házak környékén gyakran mászkáltak macskák, akik örömmel irtották a gabonában lakmározó egereket. Ismerős a kép, igaz?

Bár semmi bizonyíték nincs arra, hogy a modernkori boszorkányábrázolás a középkori sörfőzőket vette volna alapul, egyes történészek igenis látják az összefüggést. A középkori sörfőzőknek, akárcsak a boszorkányokanak, igencsak megtépázott volt a hírnevük. Egyesek egyenesen Éva almájáig vitték a történetet, és azt feltételezték, a nők a sörfőzésben folytatják azt, amit az eredendő bűnnel elkezdtek. Szegény sörfőző asszonyok úgy, ahogy voltak, rettentő gyanúsnak bizonyultak.
Így aztán természetesen az egyház is ellenük fordult. A csalfa némbert látták bennük, akik elbódítják a férfiakat, és arra buzdítják őket, hogy költsenek és igyanak. Az egyház a kocsmákban nem mást látott, mint az ördög játszóterét, ahol a torkosság és a vágy az úr.

Férfias játékok

A sörfőzők egyre szorultabb helyzetét az sem segítette, hogy a férfiak uralta kereskedelem meglátta a sörfőzésben a lehetőséget. A nagy pestisjárvány után az emberek még több sört ittak, és a házi kocsmák mellett megjelentek a nagyobb sörözők is. Ezeken a helyeken már olyan italokat fogyasztottak, amelyek sokkal inkább hasonlítottak a modern kori sörre. A fogadósok elkezdték módszeresen irtani a sörfőző asszonyok ivóit, és ahogyan csak tudták, ellehetetlenítették őket. Szegény sörfőző asszonyok kipontozódtak az iparból.
Az asszonyok ezután már csak otthon készítették továbbra is alacsony alkoholtartalmú söreiket, egészen addig, míg az ipari forradalommal be nem gyűrűztek azok a technológiák, amelyeknek köszönhetően olcsóbb lett sört vásárolni, mint készíteni. Az Auburn Egyetem 2014-es kutatása szerint azonban a sörgyárakban a dolgozók majdnem 30 százaléka most is nő. Csak már nem viselnek csúcsos kalapot, és a seprűnyelet is máshol tartják.
A cikk a Gastro Obscura írása nyomán készült.

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram