Hirdetés

Az Egyesült Államokban, a navajo indiánok földjén, a legendás Monument Nemzeti Parkban járunk. A terület indián rezervátum már jó ideje, az itt élők pedig a turizmusból egészítik ki – elég szépen – állami segélyüket.

Hirdetés

A vörös homokkő képződmények közt autózunk, mindegyik sziklának neve van. Indián vezetőnk természetesen mindet külön-külön messziről megismeri. A terepjárós túra pihenőhelyéhez érve hevenyészett tábori konyha és finom illatok fogadnak.
Az asszonyok ebédet készítenek nekünk. Vezetőnk biztosít arról, hogy igazi indián ételt fogunk kóstolni, izgulunk is egy kicsit, hogy milyen egzotikus különlegesség kerül az asztalra.
Frybread – hangzik a válasz. Szóval valamilyen kenyér, ennyit sikerül elsőre megtudni. Legnagyobb meglepetésünkre azonban

egy klasszikus balatoni lángost kapunk, tejföl és sajt helyett gazdagon megrakva marhahúsos chilis babbal.

Meglepetésem nem tudom takargatni, és hátramenvén a tábori konyhában felfedezem a lángossütő szekciót: az asszonyok dagasztják-nyújtják-sütik az általuk hagyományos indián ételnek vélt frybreadet.

Kép: fromfieldtoplate.com

A rezervátumba költöztetéskor megváltozott az életük, a korábbi életterüket elhagyva a halászó-vadászó indiánoknak új élelmiszerek után kellett nézni. A környéken élő mexikói asszonyoktól tanulták nagyanyáik a lángos készítésének módját, és az étel bevonult a navajo “klasszikusok” közé.
Frybread egy arizonai food truck kínálatában @thefrybreadtruck Instagram

Megmutatom nekik a múlt heti, otthoni lángosozásról készített fotóimat, hogy elhiggyék: nincsenek egyedül.
Frybread @ggorman70 Instagram

Kisvártatva együtt sütjük a lángost, és hallgatom indián meséiket. Ha valaki Navajo tacót lát az USA-ban az étlapon, eztán

ne lepődjön meg, ha lángost kap a kezébe!

FACEBOOK TWITTER GOOGLE PLUS