Hirdetés

Az orosz főváros viharos és szövevényes történelme ételein keresztül is látványosan követhető. Egy ideig a moszkvai gasztronómia a helyi szólás szerint a scsí és kása fogyasztásában merült ki, ami valljuk be, nem hangzik túl jól. Majd új idők jöttek, és a moszkvai elfeledett mindent, ami helyi. A Tverszkaja utcát ellepték a szusibárok. A helyzet mostanra kezd kiegyenlítődni: már nem átkos, ami régi, és nem felétlenül a szusi a legmenőbb étel.

Hirdetés

Olivier saláta
Az oroszok majonézes franciasalátája, a Kommunista Párt zsúrjainak elmaradhatatlan tétele. Története nem a szovjet időkben gyökeredzik: az 1864-es nyitású, elegáns Hermitage étterem belga származású, de a francia konyhát favorizáló séfje, Lucien Olivier gondolta úgy, hogy a francia receptet helyben elérhető alapanyagokra dolgozza át. Történt mindez 1917-ben, mikor az Auróra cirkáló orrából Belisev parancsnok lövést adatott le, és megkezdődött a Téli Palota ostroma. Az orosz és a francia gasztronómia fúziója még régebbi: Nagy Péter 1717-es párizsi látogatása alkalmából nem egyszerűen benézett a helyi konyhákba, hanem onnan magával is vitt pár szakácsot Oroszországba.
Varényie
A nemes egyszerűséggel lekvárnak nevezett varényie egyszerűen maga az orosz lélek. A vidék szeretete, a nyár nosztalgiája, a dácsák utánozhatatlan, álmos világa. Málnából és a dácsa körül termő, bogyós gyümölcsökből az igazi. Darabosan jó.
Borogyinói kenyér
A jellegzetes színű, gazdag ízű, köménymaggal vagy ánizzsal fűszerezett rozskenyeret téglalap alakú formákban sütik. Története oroszosan szomorkás: az 1812-es borogyinói csata után özveggyé vált asszony gyászában a komor színeket preferálta, így a felhasznált rozsliszztől kenyere sötét és savanykás lett. Hamar kiderült, hogy ez csak városi legenda. Az eredeti recept Lev Auerman 1935-ben kiadott Tyeknologija Hlebopecsenyija, vagyis a Kenyérsütés módszerei című könyvében szerepelt.
Hajdina
Helyben csak grecska, de nevezik pohánkának vagy tatárkának is. Ez aztán mindenhol fellelhető, általános köret. Valahol a zabkása és a kuszkusz közt félúton, a grecska könnyen elkészíthető, olcsó és tápláló étel. Háborús emlék kötődik hozzá: a Győzelem napján, május kilencedikén a tábori konyhákon ezt főzték az éhes katonáknak.
Saslik
A saslik elválaszthatatlan az orosz konyhától. Nyársra húzott, faszénen megsütött hús ez, amit a házigazda saját recept szerint készített pácban érlel a sütés előtt. Az 1900-as évek elején jelent meg, de a szovjet időkben feledésbe merült. Húshoz ritkábban lehetett akkoriban jutni, elsősorban tejelő szarvasmarhákat tartottak. Ma a nyári kerti partik állandó szereplője.
Plov
A tagköztársaságok ízei is felbukkannak az orosz konyhában. A Szovjetunió felbomlása után Közép-Ázsiából sokan költöztek Moszkvába a jobb élet reményében. A zöldséges rizses hús receptjét ők hozták magukkal. Az üzbégek különösen tehetségesek a plovkészítésben, a moszkvai Danyilovszkij Piacon ki is próbálható, hogy igazat mondunk-e.

Foto: Instagram/bbcuzbek

Kinkali
Szintén kölcsönzött étel az orosz gasztronómiában – a déli szomszédból, Grúziából érkezett, sok-sok grúz betelepülővel együtt. A hússal töltött tésztabatyukat levesbetétként eszik a goszpogyinok és goszpogyinák, és annyira szervesen beépült az orosz konyhába, hogy eredete után már kutatni kell az emlékezetben.
Foto: Instargam/anjavokno

Borscs
Orosz klasszikus, de nem akárhol: az Aragvi Étteremben édemes megkóstolni a céklalevest. A hely ma elegáns és nagyvonalú, de egykor a KGB ügynökeinek kedvenc találkapontja volt.
Foto: Instagram/aklindanbirulketut

Szusi
Nem is orosz, nem is hagyományos, mégis annyira hozzátartozik a moszkvai ételválasztékhoz, hogy egy időben nagyítóval kellett keresni a szusibárok közt az orosz fogásokat is kínáló éttermeket. Valószínűleg az oroszok azon vágyából fakad a népszerűségük, hogy a nélkülözés évei után hirtelen valami nagyon mást szerettek volna, és erre pénzük is volt. Ha valaki mégis a hagyományos orosz étlapot keresi, itt-ott már éledeznek a régi recepteket felfrissítő éttermek is.

FACEBOOK TWITTER GOOGLE PLUS