Mindjárt itt a karácsony, és hamarosan eljön az ünnepi szezon legjobban várt része – a karácsonyi vacsora. Igaz, nálunk sosem volt igazán népszerű zöldség a káposztafélék családjába tartozó kelbimbó, de az amerikai és brit háztartásokban annál inkább hozzátartozik az ünnepi hangulathoz.
A magyar konyhában is számos étel készül belőle, leggyakrabban krémleves vagy frankfurti leves kelbimbóval, saláta vagy grillezett kelbimbó, illetve tepsis rakottas. Igen megosztó zöldségféléről van szó, és
a közhelyekkel ellentétben nem csak a gyerekek réme.
Az okok a genetikánkban keresendők.
Brussels sprouts baked in sauce with cheese in a ceramic form
Nyelvünket ízreceptorok borítják, amelyek lehetővé teszik különböző ízek azonosítását, és ezek a receptorok a DNS-ünkben található génekből alakulnak ki. Az ízreceptoroknak az egyik típusa a PTC-nek (fenil-tiokarbamidnak) nevezett keserűíz érzékeléséért felel. Ezt a receptort a TAS2R38 vagy a PTC gén kódolja. Annak ellenére, hogy a PTC általában nem található meg ételeinkben, nagyon hasonlít a keresztes virágú zöldségekben, például a káposztában, a brokkoliban, a kelkáposztában és a kelbimbóban található vegyi anyagokhoz.
A PTC gén 2 általános formában létezik – keserű ízű vagy semleges. Mivel mindannyiunknak van két kópiája minden génből, ha mindkét kópiája semleges gén, akkor a PTC-receptor nem működik, és nem érzi a kelbimbó keserűségét. A szerencsés eset az, ha valakinél a PTC génjei közül csak található működő receptor, így a keserűségnek csak egy részét ízlelhetik meg. Ám néhány embernek a PTC gén mindkét másolata képes a keserű íz érzékelésére: „szuperízlelőknek” nevezik őket. Ezek az emberek rendkívül keserűnek találják a kelbimbót, ami azt jelenti, hogy valószínűleg undorodnak is tőle.
Kelbimbófürtök
Arthur Fox vegyész 1931-ben fedezte fel, hogy nem mindenki képes ízlelni a PTC-t. Erre pedig úgy derült fény, hogy a porított PTC-nek, amivel a kísérletet végezte, egy része a levegőbe került, ezért egy kollégája panaszkodott neki, hogy keserű ízű a levegő. Fox-ról azonban kiderült, hogy nem képes ízlelni a PTC-t. További kísérletek után Fox képes volt megjósolni, hogy egyes személyek képesek-e ízlelni a PTC-ét, mindezt pedig a családtagjaik reakciója alapján tudta kikövetkeztetni, ami arra utal, hogy szoros kapcsolat van az örökletes genetika és a PTC érzékelésének képessége között.
A kelbimbót egyébként a 19. században Belgiumban nemesítették, emiatt angolul például „brüsszeli káposztának” (brussel sprouts) nevezik. Szegény sosem tartozott a legnépszerűbb zöldségek közé, sőt volt, hogy a legutáltabb élelmiszerek listáját is vezette Angliában, bár ennek éléről már egy ideje letaszították. Lehet, hogy ódzkodunk tőle, de ha az esetünkben nem genetikailag kódolt, hogy nem szeretjük a kelbimbót, csupán még ne volt elég bátorságunk kipróbálni, akkor érdemes lehet felvértezni magunkat, mert egy igazi vitaminforrástól fosztjuk meg a testünket. Ahhoz képest, hogy zöldség, rengeteg fehérjét tartalmaz, ezenkívül magas a C- és a K-vitamin-tartalma.
Egy friss tanulmány pedig azt is kimutatta, hogy azok a kéntartalmú vegyületek (például a szulforafán), amelyeknek ezek a zöldségfélék a jellegzetes kesernyés ízüket (és büdös szagukat) köszönhetik, összefüggésben vannak rákellenes hatásukkal. A szulforafánon kívül pedig a kelbimbóban levő klorofill is hatékony a karcinogén anyagok ellen.
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.