Hirdetés
Hirdetés

Két Michelin-csillagos puer

SZERZŐ: [sy]
2015. december 3.
Most, hogy végigszaladtunk a főbb kategóriákon, és kicsit megértettük, hogy mi kerülhet egy teán annyiba, amennyibe, szinte magától adódik a kérdés, hogy lehet-e ezzel valamit kezdeni a gasztronómiában.
Hirdetés

Már azon kívül persze, hogy a borbuzikhoz nagyon hasonló teabuzik néha összeülnek, összekóstolják mondjuk a Xishuangbanna egyik déli lejtőjén élő, ezer éves, vad teafáról származó tételeket 2001-től 2010-ig, és aztán összevesznek azon, hogy 88,5 fokos forrásvízzel, vagy 87,5 fokra melegített hóléből készítve jobb a tea. (Gyors zárójel: hóléből ne főzzenek teát - legalább is abból a hóléből, ami viszonylag alacsonyan hozzáférhető. Nagyon piszkos, ugyanis, nem lesz tőle finom a tea.)

fotó: Zsoldos Alexandra

fotó: Zsoldos Alexandra


Az ilyen csúcskategóriás teáknak elvileg ugyanúgy helyük van a fine dining világában, mint a bornak. Táloshoz is bekopogtattak a fővárosi élvonal helyeitől páran (az éttermek neveit, kérésére, nem írjuk le), azzal a nem titkolt szándékkal, hogy valamiképpen beillesszék a kínálatba ezt a teakategóriát.
Viszont aki most arra gyúr, hogy belátható időn belül megszokott lesz, hogy borsor helyett teasorral adja a Michelin-csillagos séf a degusztációs menüt, annak csalódnia kell. Nem fogja. Ennek több oka is van, és a hazai teakultúra állapota nincs is vezető helyen az okok között.
fotó: Zsoldos Alexandra

fotó: Zsoldos Alexandra


Ami ezeknek a teáknak a legnagyobb erénye (ti. az elképesztő kifinomultság és íz gazdagság), éttermi közegben pont hátrányára válik. Az éttermi alkalmazás több ponton problematikus. Az egyik az idő. „Tetszik, nem tetszik, egy ilyen tea nem ötperces műfaj, de még csak nem is félórás. A múltkor egy ötgrammos, hetvenes évekből származó adagot tizenegyen két óráig ittunk, és az első órában még csak el sem kezdte magát igazán megmutatni a tea.” Arra meg sajnos elég kevés embernek van ideje, hogy egy másfél órás vacsorát követően még ugyanennyit elteázgatni.
További problémát jelent az elkészítés logisztikája. Míg a borok esetében a sommelier-nek a dolga kimerül abban, hogy megfelelő borokat ajánljon, majd ezeket a borokat megfelelő sorrendben töltse a poharakba, addig a tea esetében mindent rendelésre kell elkészíteni, ami még egy asztal esetében is rendkívül melós lenne, több asztalnál meg egyenesen kivitelezhetetlen.
fotó: Zsoldos Alexandra

fotó: Zsoldos Alexandra


A harmadik nagy probléma, hogy ugyanazok a teák más környezetben másként működnek. „Eljött hozzánk az egyik hazai csúcsétterem csapata, végigkóstolták a tételeket, ki is választottak egyet, ami szerintük jó lenne hozzájuk. Ugyanezt a teát később az étteremben újrakóstolva már nem azt a végeredményt kaptuk. Nem úgy működött a dolog, ahogy vártuk, kicsit adjusztálni kellett a főzet erősségén ahhoz, hogy működjön a dolog.”
Az említett problémák fényében nem véletlen, hogy még a puer teázás fővárosának számító Hong Kongban sem ez a forma terjedt el. Tálos szerint „ennek a típusú teafogyasztásnak a nem a klasszikus értelemben vett degusztációs menüsor a kísérője ott sem. Viszont kialakult rá egy sajátos étkezési forma, ami sokkal jobban illik a teázáshoz: az afternoon tea, azaz délutáni tea intézménye. Az éttermekben délután három és hat körül szokás beülni teázni, amikor egyébként is lazább a konyhai terhelés, és van idő teával pepecselni. A tea mellé pedig nem a hagyományos kínálatból főznek, hanem külön a teákhoz kitalált, és készített, azokhoz illő kis falatkákat adnak.”

Mennyi az annyi?

A Zhao Zhou honlapján megnézve az árakat sokan megrettenhetnek. Tálos is elismeri, hogy ezek az árak elsőre ijesztőnek tűnnek: „Ha azt vesszük, hogy 30 gramm tea 5000 forint, akkor az tényleg nagyon sok. Viszont ha ezen túllépünk, és kicsit utánaszámolunk, akkor árnyalódik a kép. Egy főzethez öt gramm teafüvet használva egy négyfős társaság egy-másfél órán keresztül tud teázni. Ami azt jelenti, hogy az alkalmankénti és adagonkénti ár még a legelszálltabb teák esetében is megáll jóval 500 forint alatt. Így nézve azért már talán nem olyan vészes a dolog. Persze ebben az is benne van, hogy ezeket a teákat nem a reggeli vajas lekváros kenyér mellé isszuk. Nem muszáj minden nap ilyen teát inni, viszont ha iszunk, akkor érdemes megadni a módját, odafigyelni rá, időt szakítani rá.”
 
 
 
 
 
 
 
 

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram