Hirdetés
Hirdetés

Kell a pezsgés

SZERZŐ: Szűcs Péter
2016. június 15.
  Életem egyik emlékezetes palack pezsgőjét, Leonardo di Caprio villájában, a művész lakája ajánlotta és bontotta meg Los Angelesben, a Golden Globe előéjszakáján.
Hirdetés

 
Hajnali fél három körül érkeztünk meg Leo villájába abból a Los Angeles-i klubból, ahol aznap kettőkör húzták le a rolót. LA-ben az ember másnapjára is vigyáznak, tudtam meg a társaság keleti parton nevelkedett tagjaitól abban a fekete Mercedes mikrobuszban, amiben a szmokingos sofőrrel együtt összesen hatan hasítottunk hegynek föl a villanegyedben. Senki nem akarta még, hogy vége legyen az estének, és azon sem lepődtem meg, hogy a villában ebben a váratlan időpontban egy bárpult mögül a személyzet egyik tagja nekem szegezte a kérdést: what would you like to drink? Természetesen pezsgőt, vágtam rá, de azt már csak magamban motyogtam vagy inkább gondoltam hozzá, hogy váratlanul, akár napközben és ok nélkül is azt szeretem a legjobban, ha jéghideg és extraszáraz, de most egészen sok minden együtt áll ahhoz, hogy igazán emlékezetes legyen ez az este. That's really something to remember, hallottam meg ebben a pillanatban a gondolataim között és az átlátszó hűtőszekrény ajtó csapódása mellett a lakáj ajánlását, amikor is egy rózsaszín címkéjű Moët&Chandon-t tartott felém, azzal viccelődve, hogy csak akkor nyitja meg, ha az egész palack elfogy ma éjjel, hiszen egy 2004-ben palackozott vintage Moët-ról van szó, amit csak jeles alkalmakkor vesznek elő, de mivel éjfél után vagyunk (vagyis a díjátadó napján), ezt a napot a lakáj úr már akkor is annak számítja, ha még egyikünk sem tudja megmondani, hogy majd az este kire is koccintunk. Talán az sem véletlen hogy a Moët évek óta a Golden Globe gála támogatója és ebből kifolyólag az egyetlen az eseményen fogyasztható és felkínált pezsgő.
image
Ünnepeljük meg minden nap, hogy vagyunk
A pezsgőben az a legjobb, hogy bármikor és bárkivel ihatjuk, emlékezetessé teszi a pillanatot. Ismertem egy házaspárt, akik a harmincadik házassági évfordulójuk után úgy döntöttek, hogy ezentúl nemcsak a két piros betűs ünnepen, a megismerkedésük és a házasságkötésük napján, hanem minden áldott este megisznak egy üveg pezsgőt a teraszukon. Télen is, nyáron is, azért, hogy megünnepeljék azt, hogy vannak, hogy együtt vannak. Náluk a hétköznapokból volt kevesebb. Végül a feleség ment el hamarabb, de a pezsgő ezek után is minden este ki lett töltve ugyanabba a két pohárba, mint évtizedeken keresztül, de már csak az egyikből fogyott el egy pár korty. A koccintás és a mosoly az megmaradt.
Pezsgősznobizmus
Találkoztam pezsgősznobokkal is, akik a minőségérzékeny emberekkel ellentétben nem feltétlenül a pillanatot, a társaságot vagy a pezsgőt magát élvezték vagy értékelték elsősorban, hanem a márkát vagy még gyakrabban az összeget, amibe a palack került. Mivel én a történetekkel vagyok ugyanígy, jellemző, hogy a pezsgő nevére és ízére nem emlékszem, de arra igen, hogy a harmicharmadik születésnapomra úgy nyomott valaki (oké, a személy is megvan) a kezembe egy üveg pezsgőt, hogy annyiba került, mint egy festmény, de meg fogod érteni, hogy miért. Tényleg jó volt. A minőségi pezsgőtől olyan finoman lesz az ember high, mint semmi mástól. A Dom Perignon, a Veuve Clicquot és a Moët&Chandon mind képes erre a repítésre, de azt is megtapasztaltam, hogy ehhez sokat hozzáad még a társaság, legyen szó évfordulós fürdőkádas randevúról vagy black tie eseményről. A pezsgőben meglévő könnyedség és jó választás esetén a minőség mellett még akkor is megvan az a plusz, ami magasra dob, ha azt csak belegondoljuk. Azokkal a pezsgősznobokkal, akik viszont egy nem csak a pezsgőtől, hanem önmagától is jó estét képesek azért szétverni, mert szerintük a pezsgő az csak Champagne-ból jöhet és ha más nincs, akkor inkább ne is legyen az asztalon, nem tudok mit kezdeni.
A kreatív megközelítés
 Itthonról az egyik nagy kedvencem a klasszikus pezsgős eljárással készülő és elérhető árú Kreinbacher (méthode traditionelle) vagy a szintén jó áron kapható Törley által gyártott Francois nyerspezsgő, amit talán a leggyakrabban választok, ha vendégségbe és ajándékba viszek egy palackkal. De az itthon pezsgőként árusított habzóborokból friss pink grapefruittal, bodzaszörppel vagy tört piros bogyós gyümölccsel, friss bazsalikommal, citromfűvel vagy mentával spontán készülő házibuli koktéloknak is mindig óriási sikere van, mert abban a pillanatban születnek és annak az alkalomnak szólnak a receptek, amelyeket éppen emlékezetessé akarok tenni.
A klasszikus pezsgőkoktélok remek kiindulópontok ahhoz, hogy csak úgy magunk alkossunk valami igazán izgalmasat egy összejövetelen. Emlékszem a tavalyi nyár Moët Imperial slágerére is (és azon a koraestén még az újlipótvárosi felhők színére is), amit jéggel és uborkával javasoltak felszolgálni. Mindezek ellenére hálás vagyok a Presszó forgatókönyvírójának a filmben elhangzott mondatért, mert lehet rá hivatkozni, ha az embert egy eseményen véletlenül édes pezsgővel kínálnák, „azt csak a prolik isszák”, és akkor az ember megjelöli a forrást is a mondat mellé, edukációs céllal. Egyébként meg mindenki azt iszik és akkor, amikor akar, meg amikor jólesik neki. Szerintem létezik a pezsgő evolúció is, mint ahogyan sok dráma után az ember érett fejjel már tudja élvezni az operettet is. A lényeg a pezsgőzésben csak az, hogy bátran, szabadon, bármikor, akivel és ahogyan jólesik, de mindig kompromisszumok nélkül érdemes.
image_5
 
 
 

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram