Hirdetés
Hirdetés

Hello Budapest, do you speak cocktail? - Top koktélok

SZERZŐ: DiningGuide
2012. január 1.
a TOP100 rovat
támogatója
Amikor nekivágtunk a budapesti éjszakának, nem egyféle koktélból kerestük a legjobbat, nem elit helyek után kutattunk, nem azt néztük, hol lelhetők fel a legjobb áron az italok, hanem leginkább azt, hol érvényesülhet egyfajta mértéktartó, igényes és következetes szemlélet.
Hirdetés

Most, hogy hidegebbre fordult az idő, kifejezetten jól esik beülni valahová a munka után és inni egy pohárral. Jó, jó, de mégis mit?! Sört? Sörözni társaságban az igazi, mondjuk egy meccs mellett. Akkor bort? Persze, vannak már nagyon klassz borbárok, de ehhez is jobb a nagyobb kompánia, ráadásul akkor már enni sem árt... Valami rövidet? Ezzel az a baj, hogy egy általában nem elég, utána viszont közel a lejtő. Szóval akkor mit igyunk és hová menjünk, ha történetesen egyedül, legfeljebb ketten vagyunk és olyasmire vágyunk, ami legalább olyan sokszínű tud lenni, mint a hangulatingadozásaink? A megoldás: koktélt! Meg is néztük, hová érdemes Budapesten betérni és hová kevésbé.
Sokat köszönhet a világ Tom Cruise-nak. Na jó, ez így azért elég banálisan hangzik – és persze nem feltétlenül igaz. De mi van akkor, ha mellé állítjuk James Bondot? Jobban mondva Sir Ian Fleminget? Így már azért jobb a kép, nem? Szóval száraz martini – rázva, nem keverve – és a Koktél című film 1988-ból. Míg az előbbi azt mutatta meg nekünk, hogy minőség terén az angolok első számú titkosügynöke nem ismer demokráciát (történetesen akkor sem, ha közben egy pisztolycsövet dugnak a halántékához), az utóbbi azt szemléltette tökéletesen: a koktélkeverés a showbiznisz egyik leglátványosabb formája. Olyasfajta kultúra, ami tulajdonképpen a városi (jóléti) létezés egyik legeklatánsabb megnyilvánulása. Adódik is a kérdés: van-e itthon koktélkultúra és ha igen, az milyen?


Végigtekintve a jelenlegi budapesti éjszakai élet bár kínálatán, leginkább azt mondhatjuk, hogy nincs. Vagy legfeljebb: alakulóban. Egyik sem túl pozitív ránk nézve. De a helyzet az, hogy ahogy mondjuk húsz évvel ezelőtt itthon a borfogyasztásnak sem volt sem igazi tere, sem kultúrája – vagy ami volt, az inkább csökevény és semmilyen ésszerű, mások által is elfogadható rendszerbe nem illeszkedő volt –, úgy alighanem mostanában jött el az ideje annak, hogy a párlatok és a koktélok értő fogyasztóivá váljunk. Van még mit tanulnunk, ha ezen a téren is kulturáltak, igényesek és tájékozottabbak akarunk lenni. Már pedig miért is ne lehetne ez a cél, hiszen erről a fajta emberi attitűdről már Márai is így írt: „És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.”
[tw-accordion class=""]
[tw-accordion-section title="Mi is a koktél és honnan ered? "]
Akárhonnan is nézzük, definíciója szerint a koktél tulajdonképen nem más, mint minimum két, különféle alapanyagból összeállított ital. Eddig egyszerű, ugye? Létezik alkoholos és alkoholmentes formában, az elkészíthető verziók száma pedig gyakorlatilag a végtelenhez közelít: a létező likőrök, szeszek és ízesítők kombinációjának csak a képzelet szab határt. Az első olyan kiadvány, amely a koktélokkal és azok elkészítésével foglalkozott, majdnem kétszáz éve, a 19. század közepén jelent meg. A koktélok világában viszont alighanem a legújabb és leglátványosabb korszak és fejlődés akkor indult be, amikor Amerikában kezdetét vette az alkoholtilalom és az italozni vágyók a legkülönfélébb trükkökhöz folyamodtak.
[/tw-accordion-section]
[/tw-accordion]
Amikor nekivágtunk a budapesti éjszakának, ezt a szentenciát tartottuk szem előtt. Nem egyféle koktélból kerestük a legjobbat, nem elit helyeket kerestünk, nem azt néztük, hol lelhetők fel a legjobb áron az italok, hanem leginkább azt, hol érvényesülhet ez a fajta mértéktartó, igényes és következetes szemlélet. Ennél fogva voltunk népszerű szórakozóhelyen, valódi, „klasszikus” bárban, de újonnan nyílt, a kozmopolita életérzést megcélzó helyen is. Volt, ahol pozitívan csalódtunk és volt, ahol viszont nagyot. Íme, a teljesség igénye nélkül, ilyen állapotban van ma a budapesti koktélkultúra.
Boutiq’ Bár
A város legismertebb, ilyen jellegű helye neo-speakeasy koktél bárként aposztrofálja magát. A neo-speakeasy terminológiát néhány éve kezdték el használni a világon, a kicsi, nehezen megtalálható, magas minőségű és komoly szakmai tudással rendelkező bárokra. A Boutiq' pedig valóban ilyen: az, amit Nagy Zoltán és csapata tud ma idehaza, egyedülálló. Ez persze egyszerre jó és rossz. Jó, mert évek óta progresszív és minőségi. Rossz, mert nincs igazán versenytársa, akivel összemérhetné az erejét – márpedig az azért néha nem árt. Komoly kihívó híján Titánok harca néven így „maguk” szerveznek időről-időre viadalokat, ahol hazai és külföldi mixerek is részt vesznek, hogy kiderüljön, ki a legjobb bartender manapság?
Pepper cherry és Superiocho – ezt a két koktélt kóstoltuk meg. Míg az előbbi egy gin alapú, kifejezetten fűszeresebb ízvilágot képvisel, az utóbbi Bacardi rum alapú, gyömbéres, lime-os és vaníliás, és Piotr Kuzmicki nevéhez kötődik, aki a legutóbbi Titánok harca „sztárvendége” is volt. A mixerek folyamatos kontaktus tartva dolgoztak, gyorsan, látványosan, az eredménybe pedig nagyon nehéz lenne belekötni. A nem átlagos kiszolgáláshoz és minőséghez – de leginkább a többi, tesztelt helyhez – képest az ár teljesen korrekt, szinte átlagos, ami itt most dicséret.

Verdikt: Más kategóriában játszik, jól jönne neki egy igazi kihívó.

Szikra Cool Tour House
Az egykori Szikra, majd Metró mozi helyén létesült klub egy új, alternatív kulturális és szórakoztató központ szerepét tölti be a budapesti éjszakai életben. A bár az alsó szinten található, a bejárattal szemben. Egyszerre ipari és retro, tulajdonképpen ez lehetne az a hely, ahová, ha kevés az időnk és csak egy pohárral innánk, mielőtt indul a vonatunk, beülhetnénk. Be is ülhetünk, de készüljünk fel rá, hogy a zene valószínűleg sokkal hangosabb lesz és egészen más stílusú, mint amilyet egy ilyen bárban elképzelnénk. Mi nem is bírtunk sokáig maradni. Az ital, amit kértünk, egy Sailor Ginger volt, a rum alapot gyömbérsör és lime egészíti ki. Kellemes volt, a mixer is kifejezetten örült, hogy hétköznap este (9 óra körül) valaki végre koktélt és nem rövidet rendelt. Szóval élveztük volna, csak hát az ordító zene... Azzal az érzéssel jöttünk el, hogy a pult és a mixer is megérdemelne egy nyugodtabb helyet az épületen belül. Ami pedig az árat illeti, ugyanaz a szint, mint a Boutiq-ban, csak a körítés egészen más.

Verdikt: Döntsék el, hogy akarnak-e rendes bárt, vagy csak egy díszletet a DJ pult mögött.

Martinez Bár
Az Andrássy úttól pár lépésre, egy pinceszinten kialakított bár immár öt éve működik és keveri egészen magas szinten az italokat a betérő vendégeknek. Az enteriőr keveréke a klub fílingnek és az amerikai gengszterfilmekből megszokott illegális szesztanyáknak – de ez jól áll neki. Más kérdés, hogy a szellőzéssel valami gond lehetett, amikor ott voltunk, mert a konyhából – vagy a falakból? – végig nem túl kellemes szag áradt, ami azért a legjobb koktél élvezeti értékéből is le tud vonni. A mixernek vagy rosszabb napja volt, vagy talán fáradtabb a kelleténél, mindenesetre nem túl nagy lelkesedéssel kezdett neki az italunknak. Egy Absolut basilt rendeltünk, ami vodka alapú és a toniktól, valamint a felhasznált bazsalikomtól egészen kellemesen frissítő hatású. Az ital rendben volt, viszont a hangulat nem éppen marasztaló – pedig 11 óra is elmúlt, amikor lejutottunk, ami azért már „klasszikus” koktélidőnek számít. Úgy jöttünk el, hogy ez az a hely, ahová a hétvégi csúcsidőben is le kell jönnünk, hogy lássuk, megtelik-e élettel, vagy a Szikrával ellentétben itt a tökéletes, már-már síri csend az, ami zavaró.

Verdikt: Klasszikus bár fíling, jó italok, de a hangulatot még tornázhatnák fölfelé.

Negro Bár
Az utóbbi években a Bazilika környéke gyakorlatilag újjászületett. És nem csak azért, mert helyrepofozták a teret. Pár száz méter sugarú körben a napszaknak és a kedvünknek megfelelően válogathatunk, hogy hová szeretnénk beülni enni, kávézni, borozni vagy éppen koktélozni. A Negro azoknak lehet jó választás, akik a városnéző rutin közben/után innának meg valamit (ezek zömmel a turisták) vagy akik mondjuk kellemesen semleges környezetben, a city epicentrumában szeretnének lebonyolítani egy üzleti megbeszélést. Könnyed lounge hangulat uralja a teret, autentikus, európai, semmi izzadságszag, az ember úgy érzi, itt akár minden este órákig elüldögélne. Rum runner, erre esett a választásunk, ami Jamaican rumra épül és a hozzá kevert Angostura bitter és az ananászlé találkozásától egészen pikánsan frissítő. Amíg a mixer az italunkkal volt elfoglalva, mi kedvünkre falatoztunk a pultra kitett mogyoróból – ez volt az első olyan hely, ahol ezzel találkoztunk. A koktél végül pont mint a hely: mindenféle túlzástól mentes. Erre persze akár azt is mondhatnánk, hogy steril, de nem: itt történetesen összeadódik a kiszolgálás minősége, a normális hangerővel szóló háttérzene és a hely hangulata, ami így egy kissé megemeli a koktél amúgy korrekt szintjét. Ez egyébként az árcédulán is meglátszik.

Verdikt: Izgalom helyett kellem, ami a beszélgetésnek vagy az üzletkötésnek is jót tesz.

Ötkert
Trendi, hype-olt és a huszonéves korosztály alighanem legkedveltebb szórakozóhelye. Ami kora este egészen más arcát mutatja, mint amikor odabent beindul a buli. Hiphop vagy street art bár – ha van ilyen kategória, leginkább talán ez illik rá. Energikus, nemtörődöm, nyelvöltögetős, de azért még nem polgárpukkasztó. Fel is vetődik bennünk a kérdés, hogy vajon a törzsközönség mennyire lehet koktél fogyasztó, ill. mennyire érhetett meg rá? Aztán amikor rendelünk, megkapjuk a választ. Vodka sourt kérünk, ami nem bonyolult: vodka, cukorszirup és narancslé. A mixer egy ideig téblábol, nem tudja, van-e hozzá alapanyag, majd fellélegez és végül nekiáll. A gyorsasággal nincs hiba, az eredménnyel már annál inkább. Jellegtelen, semmilyen és ami a legfurább: helyenként ropogott a fogunk alatt a cukor, amit nem tudtunk mire vélni. Az már csak „hab a tortán”, hogy nem kapunk szalvétát a pohár alá, pedig... Ezért így kár.

Verdikt: Táncoljunk, bulizzunk, koktélozni pedig inkább menjünk egy komolyabb helyre.

Minyon
Ez is egy olyan hely, aminek legalább három arca van. Ha a Negro a kellemesen semleges, kozmopolita vonal, akkor ez a kissé erotikusan fülledt és szexi lounge érzést hozza – a háttérzenével legalábbis erre játszik rá. A bárfőnök Los Péter, aki igen jó névnek számít a szakmában, úgyhogy ha nem is várakozásokkal, de bizakodással várjuk, hogy megkapjuk a Bloody Mary Specialt. Ez alapvetően bacon ízesítésű vodka, bazsalikom, tabasco, worcestershire és persze paradicsomlé. A mixer gyorsan és szakértelemmel teszi a dolgát, beszélget velünk és láthatóan élvezi, amit csinál. Vagyis jön a show, ami eladja a koktélt. Ami erőteljes ízvilágot hoz, úgyhogy biztosan nem lesz mindenki kedvence. De nekünk bejött. Ahogy az is, hogy itt különféle, ízesített mogyorót és pekán diót is majszolhattunk a koktél előtt, alatt. Tulajdonképpen akár még tökéletes is lehetett volna az összhang – hiszen az ital jó volt, a kiszolgálás figyelmes –, ha nem rontja le a dolgot az a szomorú tény, hogy a bárszékek egyike-másika bizony szakadt, feslett. Talán nem kellene...

Verdikt: Izgalmas és barátkozós, benne van a flört és az ideszokás lehetősége.

Doboz
Az Ötkert után a másik, viszonylag új szórakozó hely, ami felkavarta a budapesti éjszakában az állóvizet. A dizájn kortárs, igényes és provokatív, a hely teljes mértékben multifunkcionális vagyis minden adottsága megvan ahhoz, hogy többféle réteg is megtalálja magának. Valami azonban hibádzik. Például a jó minőségű alapanyagok, és a korrekt és értő módon dolgozó személyzet. Két pult is van, amikor megérkezünk, mi a bejárati oldalon kérünk koktéllapot, de közlik, hogy az nincs. Amikor rákéredzünk, hogy akkor miből választhatunk, némi várakozás után előkerül egy mixer, aki fejből három koktélt sorol és nem kérdez, hogy milyen ízvilágban gondolkodunk. Végül egy Gin fizz és egy Bloody Mary mellett döntünk, mondván, ezeket nehéz elrontani. De itt sikerült. Mindkettőt. A Gin fizzt annyira, hogy vissza kellett adnunk, mert kiérezhetetlen volt belőle az alap alkotóelem. Mentségükre szóljon, hogy kevertek egy újat, de mellé azt is megkaptuk, hogy máskor szóljunk és akkor erősebb ginből keverik. És mi van azokkal, akik mondjuk csak most ismerkednének a koktélok világával? Nekik nem nagyon van viszonyítási alapjuk. Sajnos rossz szájízzel jöttünk el, méghozzá azzal, hogy itt van egy izgalmas hely, ami nagyon jó lehetne, ha odafigyelnének arra, amiért az emberek ide jönnek. Nevezetesen, hogy a pénzükért kérés nélkül is elvárható minőséget kapjanak.

Verdikt: Vagy szakértővel menjünk koktélozni, vagy mi magunk keverjük ki, amit szeretnénk, egyébként inkább ne.

BaBar
A bár, ami igazából étterem – és egyben hamisítatlan lounge. Néhány perc sétára a Rákóczi úttól, a Blaha és a Keleti pályaudvar között, tulajdonképpen talány, hogy miért épp itt. Szolid, elegáns, kissé talán finomkodó is. És az első hely, ahol a pult mögött lányok keverik a koktélt! Az itallap talán itt a legátláthatóbb, nem veszünk el a sok koktélvariáció között. Egy Nacionalra és egy Woo Woo-ra esik a választásunk. Előbbinél fehér rum és barack likőr az alap, amit lime-mal lazítanak, utóbbinál pedig vodka, baracklikőr, lime és áfonya a hozzávalók. A lányok jól dolgoztak, nagyon kellemes italokat hoztak össze, bár az az igazság, hogy nekünk azért hiányzott az a show, amit a Boutiq-ban vagy a Minyonban kaptunk. Ha a bár egy kissé frekventáltabb helyen lenne, továbbra is lányok kevernének és használnák azokat a látványelemeket, amik a koktél keverés sajátjai, többet is ki tudnának hozni magukból.

Verdikt: Ebben a helyben több van, mint amennyi látszik – épp mint az Üvegtigrisben: lehet, hogy ez van rossz helyen, nem a büfékocsi.

Baldaszti's Grand
A legfrissebb hely jelenleg a városban és azt kell mondjuk, hogy nagyon eltalált is egyben. Ez úgy kozmopolita, hogy egyben sikkes is, és ha a Minyon a fülledtebb szexisséget képviselte, akkor a Grand a pezsgő, nyughatatlan és vonzó bájt. Nagyságrendekkel élettel telibb, mint a híd túloldalán a delikátesz. Itt mindaz működik, ami ott nyögvenyelősen. A bárpult igazán impozáns, a mixerek vérprofik, a választék igényes és átlátható. Jó kombináció, reméljük, nem is akarják ezt feladni. A hely egyik signature koktélját, azaz emblematikusnak szánt italát kérjük: egy Baldaszti's Negroni-t, amiben Beefeater gin, Aperol, Dubonnet és Angostura található. Ennek megfelelően kifejezetten kesernyés ízvilágot hoz, ami nagyon kellemes és passzol a helyhez. A másik italunk egy Thai gin fizz szintén Beefeaterrel, citromfű sziruppal, szódával és gyömbérrel. S noha nem látványosan készítik el a koktéljainkat, a mixerek folyamatosan beszélgetnek velünk, kérdezgetik, mit szeretnénk még bele, milyen irányba vihetik el az italt, egy szóval: törődnek velünk. Mindezt elegánsan, profin, lazán. Látszik rajtuk, hogy képzettek és a munkájukkal együtt a vendéget is komolyan veszik.

Verdikt: Hello, kösz, hogy jöttetek, maradjatok ilyenek és mutassátok meg, milyen a laza elegancia!

Osteria No. 11.
Egy olasz étterem, ami koktél bár is? Lehetséges ez? Igen, a kérdés jogos – de ha bedobjuk azt is, hogy a belsőépítészeti megoldások, látványelemek erőteljesen New Yorkot, a Grand Centralt és az ottani metro világát idézik, akkor azért már az is érződik, hogy itt többről van szó, mint egy olasz étteremről. Sbagliatót kérünk, ami Martini Rosso, Campari és prosecco alapokra épül – vagyis ez is inkább a karakteres, keserű vonal. Korrekt, de semmi különös, ráadásul mivel a pulthoz nem, csak asztalhoz tudunk ülni, még az az élvezeti érték sem adatik meg, hogy láthatjuk, miközben elkészül. Fura módon most érezzük igazán, hogy a tér túl oldalán a Negro mennyivel magabiztosabb és koktélozás szempontjából természetesebb választás. Újabb tanúság: ide enni jövünk vissza és mondjuk olasz borokat kóstolni, azok mégiscsak autentikusabbak lesznek.

Verdikt: Ha a pastához mindenképpen koktélt innánk, akkor. Egyébként egy kis séta és remek lehetőségek adódnak.

Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram