Hirdetés
Hirdetés

Miért szólnak csupa lemondásról, korlátozásról az újévi fogadalmaink? Nyilván nem életszerű, hogy még több nassolást és lustálkodást fogadjon meg az ember magának jövőre is, de ha változtatunk a nézőponton, akár azt is mondhatjuk, hogy jó szokásokkal vértezzük fel magunkat! Veríték és könnycseppek nélkül. 
Egy ideális világban bőszen fogadkoznánk január elsején, hogy az új esztendőben még többet torkoskodunk, és esküszünk, hogy ki nem hagyunk egy étkezést sem… Egy ideális világban. Ebben a nem ideálisban viszont elég nagy divat manapság “juszt sem” újévi fogadalmakat tenni. Úgy döntöttünk, hogy mi sem fogadalmakra buzdítunk, hanem olyan ajánlásokat gyűjtünk össze, amelyeket nem kínszenvedés betartani. Sőt!

A gourmand és a gourmet – mindketten szeretnek enni

Bár a magyar nyelvben gyakran a gurman szót is gurmé, azaz ínyenc értelemben használják, a gourmand eredetileg falánk embert, nagyevőt jelent. A franciában ez élesen elkülönül a gourmet-tól, azaz a kényes ízlésű ínyenctől. Nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, a két szó elválasztásával még akad itthon némi tennivalónk. Tíz pontban szedtük össze, merre indulhatunk, ha gourmet énünket szeretnénk erősíteni a falánk gourmand-nal szemben!

Gianna Ciaramello / Unsplash

Az ínyencség null kilométerköve

Röviden: a minőséget nem kilóban mérik. Lassan talán kezd leáldozni azokonak az időknek, amikor egy élelmiszer legfőbb vonezereje, hogy fillérekért vihetjük kilóját, vagy egy étterem legfőbb erénye a köztudatban, hogy hatalmasak az adagok, és csak többedleges kérdés, hogy finom-e az étel, és egyáltalán miből készülnek.

“…ezen a téren még mindig ott tartunk, hogy ha egy tányér nincs annyira túlpakolva, hogy lecsorogjon róla az étel, az már kevésnek számít. Mintha attól rettegnének az emberek, hogy éhen halnak.

Kell, hogy kialakuljon a kultúrája annak, hogy több fogást együnk, de kisebb adagokat.” (Vomberg Frigyes)

Tervezés nélkül nem működik

Jó minőségű, netán házi tejjel, vajjal, kenyérrel, jóféle felvágottal (stb.) úgy is feldobhatjuk a háztartást, ha nem homárt eszünk Angus-marhával. Az ínyencség ugyanis nem itt kezdődik (hanem talán ott végződik). Biztos alapokra lehet egy korrekt konyhát felépíteni. Jól jön minden vidéki kapcsolat, legyen az zöldség, gyümölcs, kolbász vagy tojás. Az ínyencség elsősorban nem luxus, hanem tudatosság kérdése. Persze határ a csillagos ég, de lábunk alatt a föld…

Tulajdonképpen mi is az olcsó?

Egy jól ismert gondolatmenet következik, amit nem árt olykor újra tudatosítani. Most Tischler Petra tavalyi interjújából idézünk. Ő így válaszolt, amikor azt a kérdést tettük fel, hogy nem luxus-e tengerihal-fogyasztás? “Egyfelől igen, persze, másfelől nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ezek mennyire egészséges élelmiszerek. És ez nagyban egy szemléletbeli kérdés is.

Ha az ember kiszámolja hó végén, hogy mennyi pénzt költött el silány élelmiszerekre vagy egyenesen kártékony dolgokra, akkor lehet, hogy érdemes átgondolni, mire is lenne érdemes igazából áldozni.”

A teljes interjú itt olvasható.

A jelenben (l)enni

Az ínyenc ízlel, falatozik – és nem fal. Ha megteheti, akár egész komótosan eszik, és nem csak nyel, hanem rág is… egyszóval kiélvezi az ízeket. És ez nem is feltétlenül arról szól, hogy órákig majszoljuk az ételt, sőt. Itt sokkal inkább arra gondolunk, hogy ki tudjuk élvezni a pillanatot. Még úgy is, ha kandalló és gyertyafény nem, éppen csak a rövidke ebédszünetünk áll rendelkezésünkre.

Nem finom? Dehogyis kell megenni!

Egy igazi ínyenc igenis válogat. Persze belénk verték gyerekkorunkban, hogy meg kell enni mindent az utolsó pöttyig, morzsáig, még akkor is, ha kiütést kapunk tőle; és távol álljon tőlünk, hogy ételpazarlásra buzdítsunk bárkit is! Csupán annyit állítunk, hogy ha megválogathatjuk, akkor válogassuk is meg, hogy mit eszünk.
Ha ehetünk valami jó kis műanyagot most, igazi ételt pedig mondjuk csak hazaérve, akkor legyünk erősek, és döntsünk jól. Minden voks, amit a nem minőségi étel mellett teszünk le, csak erősíti a gyorséttermeket/silány kifőzdék, éttermek magabiztosságát a piacon.

Miközben évről évre zárnak be a színvonalas helyek…

Ha éppen nem tudunk vagy nem akarunk megfizetni egy jó helyet, ne válasszuk a rosszat!

Új paradigmák a tányéron

Fele hús-fele köret, utóbbi leginkább krumpli, rizs vagy tészta? Hol van ez megírva? Éljenek az új időknek új alapanyagai, új arányai, új megközelítései. Senki számára nem titok ma már, hogy minél több zöldség, fehér hús, hal, hüvelyesek, olajos magvak és persze gyümölcs kerül a tányérra, annál jobban fogjuk magunkat érezni étkezés után.

Brooke Lark / Unsplash

Az ínyenc nem tagadja meg a gyökereit

A világ legnagyobb séfjeit is foglalkoztatja az egykori ízek felelevenítése. Ha nem is Michelin-csillagokkal körítve, de a legszemélyesebb élményeink között tartjuk számon gyerekkorunk kedvenc ízeit, illatait, emlékeit. Nagy hülyeség valamiféle felvett sznobizmustól vezérelve megtagadni az egykori ízeket. Legyen az még oly egyszerű, netán jó cukros vagy zsíros.

Stephanie McCabe / Unsplash

Az ínyenc kíváncsi, kóstol, felfedez

Az értékeket őrizzük, de tudjuk, hogy egy egész világ van rajtunk kívül. Az a legjobb a (gasztro)kíváncsiságban, hogy

az új ízek megismerése ad egyfajta lelki fiatalságot, rugalmasságot. Akár egy gyerek, rácsodálkozni egy különös gyümölcsre vagy sosem kóstolt italra.

Aki kíváncsi a világra, az biztosan nem fog besavanyodni – csak hogy egy gasztro hasonlattal éljünk. Ugye mindenkinek van bakancslistás kóstolnivalója?

Jenny Dorsey / Unsplash

Helló, új év, önsanyargatás helyett váltsunk örömelvűségre!

FACEBOOK TWITTER GOOGLE PLUS