Hirdetés

Ausztrál konyha? Jöjjön először a vaskos sztereotípia ­– csak hogy legyen mivel leszámolnunk. Egy Krokodil Dundee-szerű marcona fickó óriási, sercegő marhasteaket dob rá grillre. Tény, hogy az ausztrálok különös vonzalmat táplálnak a méretes húsok megsütése iránt. No de milyen húsok is ezek? Fogalmazzunk úgy, hogy izgalmasak.

Hirdetés

Az ausztrál őslakosok, az aboriginalok a kontinens flóráját és faunáját évezredek óta ismerik és fogyasztják. Az első európai telepesekkel meginduló bevándorlási folyamatnak köszönhetően mára egy hihetetlenül sokszínű kulináris egyveleg jött létre Ausztráliában. De mit kínál ez a kontinens hetedhét országon, az Indiai-óceánon és a méretes marhasteakeken túl?

Címerállatok a tányéron: kenguru és wallaby

Kevés ország mondhatja el magáról, hogy az ausztrálokéhoz hasonló lelkesedéssel fogyasztja el címerállatait, ők történetesen a kengurut és az emut. Bár a kenguru – kisebb termetű rokonával, a wallabyval együtt – már ősidők óta szerepel az ausztrál bennszülöttek étlapján, csak a modern korban vált igazán népszerűvé Ausztráliában. A korai európai telepesek kezdetben mindentől irtóztak, ami az új, ismeretlen kontinensen élt és mozgott, ezért igyekeztek minél több, az óhazából már jól ismert állatfajt meghonosítani. Itt kell megjegyezni, hogy a későbbiekben hihetetlen pusztítást vittek véghez az őshonos fajok körében az elkóborolt és elvadult háziállatok. Köztük azok

a nyulak és rókák, amelyeket azon jómódú angolok kedvéért telepítettek be, akik a megszokott hétvégi vadászatról az új kontinensen sem szándékoztak lemondani.

Egy kengurusteak rendel!

Jól tudjuk: a túlzásba vitt állattartás jelentősen hozzájárul a károsanyag-kibocsátáshoz. Ebben az elsivatagosodással amúgy is fenyegetett, kontinensnyi országban igencsak napirenden van ez a téma. Mivel az ausztrál néplélektől egyébként sem áll távol a Mad Max-filmekben is megelevenített sivatagos disztópia, nem véletlen, hogy a mind inkább környezettudatossá váló ausztrálok közül egyre többen választják a kengurut mint a szarvasmarha alternatíváját, károsanyag-kibocsátás szempontjából ugyanis a kenguru jóval környezetkímélőbb választás.

A nem védett státuszú, egyes vidékeken kifejezetten elszaporodott kengurut

a mai napig többnyire a vadonban ejtik el a külön engedéllyel rendelkező, erre szakosodott vadászok. A kenguruhúsra belföldön, sőt manapság már külföldön is rohamosan növekszik az igény.

Hirdetés

Címerállatok a tányéron: kenguru és wallaby

Kevés ország mondhatja el magáról, hogy az ausztrálokéhoz hasonló lelkesedéssel fogyasztja el címerállatait, ők történetesen a kengurut és az emut. Bár a kenguru – kisebb termetű rokonával, a wallabyval együtt – már ősidők óta szerepel az ausztrál bennszülöttek étlapján, csak a modern korban vált igazán népszerűvé Ausztráliában. A korai európai telepesek kezdetben mindentől irtóztak, ami az új, ismeretlen kontinensen élt és mozgott, ezért igyekeztek minél több, az óhazából már jól ismert állatfajt meghonosítani. Itt kell megjegyezni, hogy a későbbiekben hihetetlen pusztítást vittek véghez az őshonos fajok körében az elkóborolt és elvadult háziállatok. Köztük azok

a nyulak és rókák, amelyeket azon jómódú angolok kedvéért telepítettek be, akik a megszokott hétvégi vadászatról az új kontinensen sem szándékoztak lemondani.

Egy kengurusteak rendel!

Jól tudjuk: a túlzásba vitt állattartás jelentősen hozzájárul a károsanyag-kibocsátáshoz. Ebben az elsivatagosodással amúgy is fenyegetett, kontinensnyi országban igencsak napirenden van ez a téma. Mivel az ausztrál néplélektől egyébként sem áll távol a Mad Max-filmekben is megelevenített sivatagos disztópia, nem véletlen, hogy a mind inkább környezettudatossá váló ausztrálok közül egyre többen választják a kengurut mint a szarvasmarha alternatíváját, károsanyag-kibocsátás szempontjából ugyanis a kenguru jóval környezetkímélőbb választás.

A nem védett státuszú, egyes vidékeken kifejezetten elszaporodott kengurut

a mai napig többnyire a vadonban ejtik el a külön engedéllyel rendelkező, erre szakosodott vadászok. A kenguruhúsra belföldön, sőt manapság már külföldön is rohamosan növekszik az igény.

Ha túltesszük magunkat a kenguruval gyermekkorunk óta ápolt, képzeletbeli bensőséges viszonyunkon, könnyen beláthatjuk, hogy milyen remekül helyettesítheti a hagyományos vörös húsokat. Meglepően alacsony zsírtartalma (mindössze 2%) és magas proteintartalma miatt sokkal egészségesebb, mint a disznó- vagy a marhahús. Alacsony zsírtartalma miatt csak arra kell odafigyelnünk, hogy ne süssük túl, mivel könnyen kiszárad; ha pedig étteremben esszük, nem érdemes medium rare-nél jobban átsütve kérni. Ízében a vadhúsokra emlékeztet, remekül passzol hozzá a rozmaring, a fokhagyma, valamint a gyümölcsös ízek, mint például az áfonya, a narancs vagy a szilva.

A kenguru kisebb termetű rokona, a wallaby is egyre gyakrabban szerepel a kísérletezőbb kedvű ausztrál éttermek étlapján. Húsa még a kenguruénál is alacsonyabb zsírtartalmú, ásványi anyagokban és proteinben azonban hihetetlenül gazdag, omlós. Igazi ínyencfalatnak számít.
Ilyen bort válasszunk hozzá: a kenguru mellé testesebb vörösborok illenek, mint amilyen az ausztrál shiraz – a legjobb ausztrál borvidékek ehhez a dél-ausztráliai Barrossa-völgy és a McLaren-völgy. A wallaby omlósabb húsához pedig jól illik egy könnyedebb pinot noir – ajánlott borvidékek: a Melbourne-höz közeli Yarra-völgy, valamint a Mornington-félsziget.

Pizza emu feltéttel

Ausztrália másik címerállata is gyakran végzi az ausztrálok tányérján. A kontinens csaknem egész területén fellelhető, struccra hasonlító, nagytestű, röpképtelen madarat ma már farmokon is tenyésztik, elsősorban ízletes, mélyvörös húsáért, valamint a bőre alatt található vastag zsírrétegből nyert olajáért és tolláért. Magas vastartalmának, illetve alacsony zsírtartalmának (kevesebb mint 1,5%) köszönhetően húsát egyaránt fogyaszthatjuk grillezve, húsos pitébe töltve, füstölve, de akár pizzafeltétként is. Egy jó füstös emusteakhez remekül illenek a mézes, gyömbéres és hasonló pácok.

Ilyen bort válasszunk hozzá: A kenguruhoz hasonlóan az emuhoz szintén jól passzolnak a testesebb vörösborok, mint például a shiraz vagy a cabernet sauvignon – ajánlott borvidék: McLaren-völgy, Dél-Ausztrália.

Krokodilhamburger

Bár a krokodil a világ más részein is honos, a világszerte vetített ausztrál tévéműsoroknak köszönhetően mintha egyre inkább ausztrál nemzeti jellegzetességgé nőtte volna ki magát.
A kontinensen vadon élő és farmon is tenyésztett bordás krokodil egyébként a Föld legnagyobbra megnövő, legagresszívabb krokodilfajtája. Az emberre is fokozottan veszélyes állatfajta a partokhoz közeli sekélyebb tengerekben él, de édesvízben is remekül feltalálja magát.

Ha az ország északi területein természetes élőhelyükhöz közel járnánk,

egyrészt alaposan nézzünk körül, amikor a tengerparton sétálunk, másrészt mindenképpen kóstoljuk meg a friss krokodilhús-ételeket.

Bár ízét általában a csirkééhez hasonlítják, a krokodil húsának textúrája jóval közelebb áll a halakéhoz, mellőzve a jellegzetes halízt. Proteinben gazdag, zsírban szegény húsát egyaránt fogyaszthatjuk grillezve, hamburgerhúsként, valamint ázsiai fűszerezéssel, wokban elkészítve is remekül megállja a helyét. Semmiképpen nem szabad túlsütni, mert könnyen rágóssá válik.
Ilyen bort válasszunk hozzá: a fehér húsú krokodil mellé egy fűszeres, zamatos chardonnay-t ajánlunk – ajánlott borvidék: a Victoria állambeli Yarra-völgy.

Teve a pácban

Az ausztrál őslakosok körében évezredek óta kedvelt oposszum kulináris újrafelfedezése még várat magára, így listánk utolsó helyére egy betelepített állatfaj, a teve került. Az Indiából származó, kezdetben teherhordó állatként tartott teve

az utóbbi bő százötven évben annyira elszaporodott a kontinensen, hogy ma itt él belőle a legtöbb példány a Földön.

Ez persze egyáltalán nem meglepő a sivatagos Ausztráliában.

A teve tápláló, gazdag proteinben és vitaminokban, azonban meglehetősen kemény húsát érdemes legalább egy éjszakára bepácolni, majd több órán át alacsony hőfokon sütni vagy párolni, hogy igazán puha és omlós legyen. A tenyésztett teve húsa puhább, mint a vadon élőké, utóbbiak ugyanis alig isznak vizet, húsuk ezért rágós. Grillezni úgy érdemes, ha a húst előfőzzük.
Ilyen bort válasszunk hozzá: az erőteljes ízű, vörös tevehúshoz remekül passzol egy testesebb, gyümölcsösebb cabernet sauvignon – ajánlott borvidék: Clare-völgy, Dél-Ausztrália.
Folytatása következik.

FACEBOOK TWITTER GOOGLE PLUS