Hirdetés

„Úgy képzelem, hogy olyan, mint amikor a nagymama egész nap süt, és délután beállít hozzá a család” – Márk Szonja megnyitott az Édesem cukrászdát.

Hirdetés

Márk Szonja újságíróként kezdte, majd amikor elkezdett háztartást vezetni, elkezdett sütni is, és elképzelte, hogy majd egyszer lesz egy cukrászdája. Ennek érdekében elvégzett egy cukrásziskolát és elindította blogját Édesem néven, amelyben kizárólag olyan sütemények vannak, amelyek akár egy cukrászda pultjában is jól mutatnának. A cukrászda tervét soha nem vetette el, de évekig kereste a megfelelő helyet és módot. Többször volt már közel a terv megvalósításához, de valami mindig hiányzott, így Szonja csak várt-várt és álmodozott tovább. Szorgalmasan írta a blogját, és kutatott receptek és hely után, míg végül március közepén megnyitotta cukrászdáját, aminek természetesen szintén Édesem a neve.
Gyerekkorodtól készülsz a cukrászdád megnyitójára?
Á, dehogy, nem voltam sütős gyerek. A dédnagyapámmal jártunk le a piacra, a Fény utcába, mi vásároltunk, a dédnagyanyám sütött. Ő olyan volt, hogy ha öt tojást írt a recept, hatot tett bele, hogy biztosan finom legyen. Most már ilyen dús süteményeket sütök én is. Nagyon büszke és boldog lenne, ha most látna engem.

fotó: Nagy Balázs
fotó: Nagy Balázs

Mikor kezdtek el érdekelni a torták, édességek?
Amikor elkezdtem háztartást vezetni, akkor jött elő a sütés iránti igényem is. Hamarosan már elképzeltem egy cukrászda-féleséget, de magam sem tartottam komoly ötletnek, és jól elvoltam az újságírói munkámmal. Miután megszülettek a gyerekek, rájöttem, hogy most van időm megvalósítani az álmom, és elvégeztem egy iskolát.
Nagyjából azzal egy időben kezdeted el írni a blogodat is, amiben arról is beszámoltál, hogy szeretnél nyitni egy saját kis műhelyt. Mi volt az a pont, amikor úgy érezted, most már nem halogathatod tovább?
Magam sem értem, hogy jutottunk el idáig. Persze nagyon örülök, hogy ez sikerült, hiszen annyiszor gondoltam azt, hogy most már biztosan, belátható időn belül saját cukrászdám lesz, aztán mégsem lett belőle semmi. Most úgy alakultak a dolgok, hogy nem volt mire nemet mondanom.
fotó: Nagy Balázs
fotó: Nagy Balázs

Valami csak hajtott, ha mindig újabb megoldáson törted a fejed.
Tavaly, amikor egy újabb lehetőség utolsó pillanatában gondoltam meg magam, eldöntöttem, hogy elegem van a saját bizonytalanságomból, többször nem próbálkozom. De nem bírtam nyugton maradni, és egy idő után ismét elkezdtem ingatlanokat nézegetni. Amikor megláttam ennek a boltnak a hirdetését, azonnal éreztem, hogy ez jó lesz, de volt már olyan, hogy nagyon lelkes voltam, aztán elmúlt. Szóltam a férjemnek, hogy fel kell hívnunk a tulajdonost, akiről kiderült, hogy ismerjük, és jártam is ide, a kismama boltjában vásárolni. Nagyon hamar sikerült megegyeznünk, olyan simán mentek a dolgok, hogy nem volt rá okom nemet mondani. Egy idő után, amikor jött a szokásos pánik, már nyakig benne voltunk, akkor már nem lehetett visszalépni. Egyszerűen már nem volt jobb ötletem, muszáj volt előre tekinteni, és végigcsinálni. De sok álmatlan éjszaka van mögöttem.
Az első képzeletbeli cukrászdádhoz képest ez nagyon más?
Rengeteg elképzelt cukrászdám volt már. Kicsi, nagy, csak műhely, külön műhely-külön bolt. Közben irigy voltam másokra, akik bátrabban voltak, és megnyitották a saját cukrászdájukat, de nem akartam olyan ember lenni, aki az elszalasztott lehetőségei miatt kesereg. Sokszor elbizonytalanodtam, hogy ilyen kicsiben működtethető-e sikeresen egy cukrászda. Erre még most sem tudom a választ, de nagy cukrászdát sem kedvem, sem bátorságom nem volt csinálni.
A berendezést te találtad ki?
Igen, mert szerintem csak így lehetett az is „édesemes”. Hónapról hónapra változott a fejemben, hogy hogy nézzen ki, aztán amikor meg kellett csinálni, éppen ez jutott eszembe. Persze, pár dolog megvolt már, mint például a logó. A színen változtattunk, mert eredetileg türkiz volt, de az mára elcsépelt lett, helyette az indigókéket választottam. A logóban a bambi például egy jó gyerekkori emlék, mindig ilyen marcipán volt a tortákon. A bambira rájátszottunk egy kicsit, például az őzike nippekkel. Novemberben szerződtünk a helyiségre, és fejben azonnal elkezdtem gondolkodnia kiegészítőkön. Kézműves vásárokon és az interneten is találtam szép kézműves dolgokat, amik illettek az Édesem szellemiségéhez, mármint a jó alapanyagokból készülő kézműves süteményekhez.
fotó: Nagy Balázs
fotó: Nagy Balázs

Milyen süteményekkel várod a vendégeket?
Modern házias sütemények vannak nálam. Nem hagyományos magyar, inkább hagyományos nemzetközi édességek: francia, magyar, amerikai. Teljes cukrászdai kínálatot nem lehet találni az Édesemben. Úgy képzelem, hogy olyan, mint amikor a nagymama egész nap süt, és délután beállít hozzá a család. Napi szinten hatféle süteményt tervezek, és nagyjából ugyanennyi kekszet. Azt szeretném, ha az anyukák, akik kijönnek a gyerekekkel a Millenárisra, ide ugranának be uzsonnáért.
A házias jelző ma már nem mindig egyenlő a minőségivel…
Be akarom bizonyítani, hogy a házias jelző nem az igénytelen külsőt jelenti. Bár elvégeztem az iskolát, nem tartom magam cukrásznak, inkább egy ügyes háziasszony vagyok. A mesterség csomó része nincs a kezemben, de nem is szeretnék karamellvirágokkal elkápráztatni senkit. Én finom, jóízű süteményekkel akarom jóllakatni az embereket. Szeretném rászoktatni őket a jóra, hogy felismerjék, ha valami jó alapanyagokból készült. Hogy ne legyen elég, ha valami édes. Nem kell annyi édességet zabálni, inkább együnk ritkábban drágát, mint gyakrabban olcsót. Remélem, sokan lesznek olyanok, akik megkóstolnak nálam valamit, és ráéreznek, mi a különbség.
Mi kell ehhez?
Itt nem tömegtermelés folyik, egy ilyen pici műhely nem is bírná azt. Minőségi alapanyagokkal dolgozom, és hihetetlen jó érzés volt feltölteni a raktáram francia tejszínnel, belga csokoládéval és vajjal, a kedvenc természetes kivonataimmal, mogyoróvajjal, erdei mézzel, juharsziruppal, melasszal és mindenféle lisztekkel. Nem olcsók a sütemények – a torták 650 és 790 forint között vannak –, de kiszámoltam, minőségi hozzávalókból minimum ennyibe kerül egy szelet. Azt gondolom, nem kell minden nap édességet, süteményt enni. Inkább ritkán, de akkor az legyen jó.
Cukor-, laktóz-, gluténmentes sütemények lesznek?
Gluténmentesek biztosan lesznek időnként, mert izgalmas a különböző lisztekkel kísérletezni. A cukrot viszont imádom, azt semmi esetre sem hagynám ki egy süteményből. Esetleg néha mézzel helyettesítem majd.
Mikor találod ki, hogy másnap mi legyen a pultban?
Az a szlogenem, hogy éjjel megálmodom, nappal megsütöm. Fölösleges előre kitalálnom, mire el kell készíteni, úgyis meggondolom magam. Állandóan újabb receptek után kutatok. Amikor nem dolgozom, recepteket keresek, ez legalább annyi idő, mint a sütés. Egyelőre a blogon lévő süteményeket lehet megtalálni a cukrászdában, de majd folyamatosan vezetek be újakat.
fotó: Nagy Balázs
fotó: Nagy Balázs

Melyek a te kedvenceid?
Nem hangzik túl szofisztikáltan, én a gyümölcspitéket szeretem minden formában. Azt már megfigyeltem, hogy másoknak a legnagyobb örömet csokitortával lehet szerezni. Annak mindig mindenki örül.
A mostani vállalkozásban a férjed is komolyabb szerepet vállalt: ő a barista.
Nem igazi barista, csak valaki viccből így tette fel a Facebookra. Volt kedve beállni a pult mögé, én meg örültem, mert az isten is vendéglátósnak teremtette. Imádják a vevők, mert helyes, mindig vidám, közvetlen, és fát lehet hasogatni a hátán. A vendégekkel való kommunikációban sokkal jobb, mint én.
Sütni is fog?
Remek sajttortát süt, de inkább főzni fogom megtanítani, mert a cukrászda mellett az otthoni vacsora megfőzésére már nem jut időm. Remélem ez idővel változni fog.
A gyerekekre jut idő?
Hát ez az egyik legnagyobb kérdés a sztoriban, ezt lesz a legnehezebb kibírnom, mert a válasz egyértelmű nem. Nagyon felértékelődött a velük töltött kevés idő: amikor együtt vagyunk, akkor semmi más nem fontos, csak ők.
A megnyitó óta eltelt pár nap, még most is félsz?
Persze! Csak az a különbség, hogy eddig attól féltem, senki se nyitja rám az ajtót, most pedig azon aggódom, hogy hogyan fogok tudni megfelelni az óriási érdeklődésnek. Már most azzal piszkál mindenki, hogy túl kicsi üzletet nyitottam, de legalább két évig én biztosan nem mozdulok innen!

FACEBOOK TWITTER GOOGLE PLUS

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.