Az idei top3 emlékem közt van
Wiszkidenszky András (Dining Guide – ex-kiadó): a Júlia Kutas által kitalált-vezetett bécsi Hidden Kitchen, mert egy tökéletes nő fantasztikus helye, ahol egészségesen és lazán lehet ebédelni. Önző dolog, de a májusi Street Food Show volt a legjobb gasztroesemény idén Magyarországon. A második legjobb a Budai Gourmet volt, ami szerintem messze meghaladja az ország jelenlegi kulturális színvonalát.
Láng László (DG-s szerző): ahogy Széll Tamás és csapata a Bocuse d'Or-on szerepelt és állt helyt. Olyan eddig elérhetetlennek tűnő élmény volt ez itthonról szurkolva követni, mint a magyar csapatot látni a foci VB-n a legjobb 16 között.
Méhész Zsuzsa (DG-s szerző): egy felfedező gasztrotúra az Egyesült Államokban. Volt benne barokk oltárnak kifaragott jégasztalon királyrák és ugyanazon a napon pacalos szendvics Las Vegasban, pizza Rocky Balboánál és kávézás és fahéjas croissant Maria Bacardival New York City-ben, rengeteg házi sör Oregonból, Food Truck fesztivál és farmer's market Woodstockban, rebarbaraszüret Peter Grass művészeti galériájának kertjében.
Egy nemzetközi kulináris verseny Ukrajnában (Kárpáti Gasztronómiai Örökség), ahol a Sipkay Barna Középiskola csapata egy első és egy harmadik helyet szerzett. Nagy élmény volt látni, ahogy a verseny helyszínén, az ivano-frankivszki vendéglátós középiskolában a diákok mennyire életszerű és hasznos tudást szereznek: a tananyagon kívül olyan éttermet és büfét üzemeltetnek, ahol minden étel és süti saját készítésű, a bevételt pedig a konyha fejlesztésére fordítják. Régi recepteket gyűjtenek, saját szakácskönyvet szerkesztenek, tengerjáró hajókra járnak nyári gyakorlatra. Logikus, gyakorlatias és előremutató az ottani képzés. Nagyon meglepett. Le a kalappal előttük!
Hogy megtaláltam Gedeon Baba, vagyis nagymamám titkos dobostortareceptjét. Mindig emlékezni fogok arra a teljes odaadásra, ahogyan főzött.
Mester Zoltán (DG-s szerző, a Pécsi Borozó újságírója): Montenegró; a belgrádi sétálóutca és a Jókai bistro Pécsett.
Ördögh Bálint (DG-s szerző, a BBC GoodFood főszerkesztője): a Cake Shop cukrász castingja, amit mi találtunk ki és rendeztünk meg, a születésnapi bulim Gyöngyösön, ahol 3 jó nevű séf öröm sütött-főzött és a 3 könyv, amelyeknek a produkciójában részt vettem.
Boros Regina (DG-s szerző, a Macaron Nap főszervezője, a Gasztrobizarr blog szerzője): az utolsó vacsora Wang mesternél; a Macaron Nap 2013; a Budai Gourmet Babel standján árult Rigó Jancsi újraértelmezés.
Riedl Annamária (DG-s szerző): Noel Mantellel, francia séffel való találkozás az Aranyszarvas étterem rendezvényén; a Lou Lou újranyitása illetve, hogy személyesen is megismerhettem Dario Cecchinit, a híres toszkán hentest.
Sallay Fanni (Cake Shop ügyeskezűje): annak megélése, hogy milyen örömmel fogadták az emberek a Cake Shop-ot. Nagyon vékony azaz ösvény, ami a hozzáértő szakembert is elismeréssel tölt el, és a hétköznapi vásárlót is hosszú távon megmozgatja. Azt hiszem, mi rátaláltunk erre az útra, és ez valami őrületesen fantasztikus élmény - nap mint nap ebből töltekezem.
A cukrász casting. Az, ahogy egy csapatot alkotott a GoodFood, a Dining Guide, a We love Budapest, és még sokan mások. Hogy valami jót, valami újat alkossunk. Egyszerűen imádtam. Ahogy a Rosenstein és Segál lányokkal zárás után a pult mögött együtt díszítünk kekszet. Szuper látni, hogy milyen szakértelemmel és őszinte szeretettel kezelik az ételt, ennyi csillogó szemet rég láttam. Egy biztos: nincs bajban az utánpótlás.
Szabolcs-Gyuris Éva (DG-s szerző, a Funky Pho anyja): hogy megnyitottuk a Funky Pho-t. Rengeteget dolgoztunk vele, rengeteg ételt teszteltünk (körülbelül másfél hónapig minden nap vagy három ételt főztünk, hogy kiválasszuk, majd pontosítsuk a kínálatunkban szereplő ételeket). Többször teszteltük a már létező és újonnan nyitó vietnami éttermeket, szóval nekünk ez az év eléggé a vietnami gasztronómiáról szólt. Második legjobb élményem a kávék újbóli felfedezése. Én idén ismerkedtem meg a hazai kávémozgalommal és eddig is létező vonzalmam szerelemmé nemesedett a kávék iránt. Főleg az új stílusú kávézók hozzáállása tetszik. Örök hála a Tamp & Pullos srácoknak, hogy visszavezettek a nemes kávék élvezetének útjára. Hál’ istennek azóta a közelünkben is nyílt egy kávéspecialista, ahol már tudják, hogy a szokásos nekem az Aeropress. A harmadik pedig a kézműves pékségek megjelenése. Persze egyik jobb, mint a másik (és szégyelljék magukat a rosszak, akik csak használják a nevet) de nagyon jó végre igazi dupla vajas kiflit és egy hétig elálló kenyeret enni. A kakaós csigáról meg ne is beszéljünk...
Sinkó Bori (DG-s szerző, a Kétker-Étkem ötletgazdája, a Bartók Béla úti Semmi Extra konyhafőnöke): hogy az otthonunktól pár utcával odébb megnyílt a Butter Brothers nevű pékség, és végre nem kell a bolti kenyereket ennünk, illetve, hogy sikerült egy olyan cukrászlánnyal elkezdenem dolgozni, aki teljesen bioalapanyagokból dolgozik, és nem horrorisztikus áron. (Natur Süti Kft) Ezenfelül örülök, hogy a Hunyadi téri piacot nem zárták be, sőt: felújították. Több kistermelői piacot Budapestre!
Molnár Attila (Tamp & Pull agytrösztje): hogy idén megnyílt a második kávézónk; hogy egy hetet töltöttünk legjobb barátainkkal egy Badacsony és Káli-medence környéki gasztro nyaralással, ahol ismét bebizonyosodott mennyire imádjuk a Balatont és a magyar borokat; és, hogy egy szinte hihetetlen hétvége alatt egyhuzamban ünnepeltük feleségem 30. születésnapját, egyben az első házassági évfordulónkat a város legjobb helyein, a Boutique Barban, az Onyxban és Arany Kaviárban.
Susánszky Ádám és Csanda Eszter (Zing Burger): Mjam étterem Szentendrén egy karibi séffel világszínvonalú halfasírtot készített (Ádám), a Habos Gofriban a Ferencieknél gyerekkorom gofriját kóstolhattam újra (Eszter), kacsamáj a Brunóban, amiből nem adtam a vacsorapartneremnek (Eszter).
Bóné Gábor (a Falk Miksa utcai Bontxo vezetője): a tavaszi maratoni pintxo, sidra, txakoli túra San Sebastián-ban, és Bilbao-ban, Baszkföldön.
Virágh András (Fekete Kutya): a csigában a hamburger, ami vetekszik a kandallóban a libamájas burgerrel, a Józsefvárosi piac dzsungelében egy pho és Édesanyám „sajt” tortája, amit abból az ordából csinál, amit néha kapok a tanyáról, amikor hozom a városba a sajtot a fekete kutyába, de persze az is meglepő, amikor sima túróból csinálja.
Széll Tamás (az Onyx séfje, Bocuse D’Or 10. helyezett): gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás és a verseny…
Dudás Szabolcs (az Anyukám Mondta-tesók közül a szemüveges): az Etxebarri és minden, amit ott ettem, a desszertet kivéve; Huszár Krisztián lecsója és kacsamája turbolyagyökér habbal; a karácsonyi kappan Le Caselle Gianfranco és Raffaela gazdaságából - saját főztöm ☺
Zsiday Roy (a Zsidai-birodalom oszlopa): hogy az évszázados Kempinski felkérte a családi cégünket egy új étterem megalkotására és közös üzemeltetésére; hogy New York-ban jártam a La Esquina-ban és a feleségem lasagna-ja.
Baldaszti Péter (Baldaszti csoport): A Don Alfonso étterem Olaszországban az Amalfi-parton az egyik kedvenc helyem. A családi tulajdonban lévő étterem zseniális és könnyed olasz konyhát visz, ráadásul szinte teljesen házon belül oldják meg az alapanyagellátást a család saját farmjáról, ami csodás helyen fekszik egy hegyoldalban. Az ott érő paradicsomok egész nap Capri szigetét bámuák. A vendégeket gyakorlatilag az első perctől családtagként kezelik és ez a gondoskodás minden mozdulatukban tetten érhető.
Rudits Károly (a Lou Lou megálmodója és újrakeltője): olyan párizsi éttermek meglátogatása, mint a La Dame de Pic Paris, a Septime és az Agape Substance.
Örömmel láttam
Wiszkidenszky András: hogy újabb és újabb remek helyek nyílnak, a vállalkozó kedv töretlen, a belsőépítészeti ízlés majdnem mindig jó, és egyre gyakrabban az étel minősége is megfelelő.
Láng László: a street food mozgalom fellángolását, azt, hogy egyesek bíznak Budapestben és új koncepciókkal, bátorsággal, alázattal és kitartással teszik napról napra jobb hellyé.
Méhész Zsuzsa: azt a kisfilmet, melyben Molnár B. Tamás méltatja a szatmári töltött káposztát. Nagyon örülök, hogy miután kiműveltük magunkat pho-ből, észrevesszük azt is, ami a miénk.
Mester Zoltán: hogy vélhetően az ország legjobb lángosozója nyílt meg Pécsett, a Maci lángosozó. Tényleg.
Ördögh Bálint: hogy hazánk shortlistre került a 2016-os Bocuse d’Or európai döntőjének megrendezéséért – óriási dolog lenne, ha összejönne.
Boros Regina: az Intercontinental Diplomata Vásár 2013 gasztro részlegét; a Bontxo baszk étterem megnyitását; hogy egyre több helyen lehet kapni pimientos de padront, hogy ilyen sok vietnámi étterem tud megjelenni és, hogy egyre nyílnak az újhullámos kávézók.
Riedl Annamária: a Hanni napja elnevezésű jótékonysági teraszbulit a Sarki Fűszeresben. Sok ilyen megmozdulás kellene, hiszen ez is a gasztronómia és az abban való összetartás és összetartozás egyik része. Fontos lenne ezt a legtöbb fórumon megmutatni. S ha ezzel még jótékonykodni lehet, az igazán a nagy történés.
Sallay Fanni: hogy az idelátogató híres (és kevésbé híres) emberek nagy része úgy gondolja, a Cake Shop is hozzátartozik az "ide el kell mennem" listához. Nem vagyok egy sztárvilágban jártas ember, Brad Pitten kívül jóformán senkit sem ismerek fel. Viszont sokan mások szerencsére igen, így nagyon pozitív meglepetés, hogy mennyire sokan szeretik (híresek, külföldiek, elismertek) Magyarországot. Mert Budapest tényleg gyönyörű, tele vagyunk olyan éttermekkel, amiket még New Yorkban is emlegetnek (Costes, Onyx, Rosenstein).
Szabolcs-Gyuris Éva: nagyon meglepődtem, amikor megnyertük a Gault&Millau új Street Food díját. Mindig tudtam, hogy jót csinálunk, különben bele sem vágtam volna, de hogy ilyen rangos elismerést kapunk ilyen profi szakemberektől, és ennyire pozitívnak tartják, amit csinálunk, ráadásul ennyire rövid idő alatt eljut hozzájuk a hírünk, álmomban sem gondoltam.
Sinkó Bori: hogy egyre több fiatal vállalkozik és sikeres a magyar gasztronómiai életben. Csak így tovább.
Molnár Attila: hogy kiskutyánk tenyésztője leellenőrzött a google-ön, a facebook-on, hogy mi a munkám, miket csinálok, mit kell rólam szakmailag és magánemberileg tudni, mert nem ad el kölyköt olyan embernek, akit nem ismer...nem kínált meg kávával, amikor mentünk a kutyáért.
Bóné Gábor: a spanyol gasztronómia iránti fokozódó érdeklődést a vendégek részéről.
Virágh András: A Kisüzemben mindig meglep, hogy több mint 30 féle whiskyt és rumot tartanak, mégsem hívják magukat whisky-zőnek vagy rumozónak. Rá is járok.
Széll Tamás: hogy lehet kapni végre sok helyen jó hamburgert, jó pho-t, jó szendvicset, jó levest.
Dudás Szabolcs: hogy itt az ünnepek alatt, hogy a konyhán kívül is van élet...
Zsiday Roy: az egész budapesti, világra szóló új éjszakai életet az V. és VII. kerületben.
Baldaszti Péter: Örülök annak, hogy a hazai közönség elkezdte használni a hotelekben található éttermeket és kávéházakat. Ez nagyobb nyitottságot és bátorságot jelez a vendégek részéről. A nálunk fejlettebb piacokon ezeknek a tereknek a használata teljesen természetes együttjárója a városi létnek, míg itthon eddig többnyire a hotelek szolgáltatásait csak a hotel vendégei vették igénybe. Reméltem, hogy ez előbb-utóbb itthon is elindul, az egyik fejlesztésünk szempontjából számunkra ez egy pozitív fejlemény.
Rudits Károly: hogy a Lou Lou még mindig élénken ÉL az emberekben!
Vargányás, kéksajtos marha burger szarvasgombás sültburgonyával (Baltazár) | fotó: facebook.com/BaltazarBudapest
Megdöbbentem...
Wiszkidenszky András: már semmin nem lepődöm meg.
Láng László: hogy a távirányító mindig kegyetlen játékot űz velem és a tévében Benke "Laci bácsi" Lászlót konyhai eszközök között látom. Inkább megrémít, mint meglep.
Méhész Zsuzsa: a nálunk megjelenő és teljesen félreértelmezett mexikói büfék többségén. Találkoztam ócska alapanyagokkal, minimál raklapos dizájnnak álcázott sznobériával, savanyú képű pultosokkal és túlárazással. Könyörgöm, ne urizáljunk, a taco Latin-Amerika gyrosa, gyors, friss, olcsó és lazán vigyorogva készítik. A trendi, de lélektelen tacoból kösz, nem kérek.
Ördögh Bálint: a húshamisítási botrány(ok)on – nem tudom, létezik-e ennél rosszabb cégér avagy országimázs.
Boros Regina: hogy nem lehet bejutni bizonyos gasztrorendezvényekre, akkora az érdeklődés.
Riedl Annamária: a Baltazár étterem szarvasgombás sült krumpliján.
Sallay Fanni: hogy vannak olyan emberek és cégek, akik nem ismernek gátlásokat. A filmekben már láttam ilyet, de megdöbbentő, hogy a másik munkáján, hírnevén, milyen gátlástalan utánzók akarnak felkapaszkodni. Pláne azért bánt, mert úgy gondolom, hogy az itthoni cukrászat, a hazai gasztronómia fejlesztéséért közösen kell tennünk, s pont ezért én örömmel osztok meg mindent (receptet, ötletet, tudást) - ha kérnek. De máshol viszontlátni a grafikánkat, a logónkat, a stílusunkat, a tortáinkat (lebutítva), és ami a legújabb döbbentet, a márkanevünket... no az nem szép dolog. Hékás, nem így lehet hosszútávon értékeket teremteni!!! És ezt nem csak nálunk látom bosszantó valóságnak. Egy kedves barátom szokta ilyenkor mondani: ilyen ez a popszakma... 🙂
Szabolcs-Gyuris Éva: hogy az emberek még mindig beérik, sőt rajonganak középszerűnél is rosszabb dolgokért és ezért olyan helyeket, éttermeket és embereket magasztalnak fel (és tartanak üzletileg el), akik, amik, amelyek nem érdemlik meg.
Sinkó Bori: hogy leszámítva a pár nagyobb és híresebb cukrászdát, a magyar cukrászati felhozatal még mindig a margarin-krémes és tojásporból készült süteményekkel hozakodik elő. Olyan, mintha nem tűnne fel nekik, hogy a gasztronómia más területein milyen fejlődés van.
Molnár Attila: hogy egy nagynevű egyházi vendéglátóegységben nem adtak számlát.
Susánszky Ádám és Csanda Eszter: hogy pontozott étteremben (Tanyacsárda Lajosmizse) frituban, sörbundában sült kásás kacsamájat adnak.
Bóné Gábor: a lehúzós, álvendéglátók nagy számán, akik miatt Budapestet még mindig sok helyen feketelistára teszik.
Virágh András: Az, hogy már megint rámentem egyik éjjel egy bigmacre a blahán, és rosszabb mint, mintha fűrészport ettem volna, ennek ellenére még mindig sorban állnak érte az emberek.
Széll Tamás: hogy a folyamatos, jelenleg még inkább aktuális balatoni halászat-horgászat közti ellentét elintézte, hogy a „világhírű balatoni fogas” kb. annyira lehet reális az elkövetkezendő 40-50 évben, minthogy valaha is megismerjük Columbo feleségét, továbbá, hogy normális sajtos-tejfölös lángost sem adott el nekem ez idáig még senki, sehol
Zsiday Roy: hogy egy jogszabály félreértelmezett alkalmazása miatt bezártak egy menő szórakozóhelyet. Szerencsére ez felhívta a figyelmet az abszurd helyzetre és talán konszenzus lett abban, hogy óvni kell Budapest jelenleg szinte egyeduralkodó turisztikai attrakcióját, a pezsgő éjszakai életet.