Szeretnék érdekesebb kérdéseket, mint a „női borász” témája – Interjú Bárdos Sarolta tokaji borásszal

2020. október 26.
Tokaj szülötte, Tokaj szerelmese, a nemzetközi színtéren pedig Tokaj hírvivője, aki minden hűsége mellett a profik racionalizmusával látja a magyar bor helyét a világtérképen és potenciálját a külpiacokon. Huszonéves korában már képzett főborászként dolgozott Tokajban, majd a saját pincészetére, a Tokaj Nobilisra kezdett koncentrálni, idén pedig az Év Tokaji Borásza-díjat érdemelte ki. Bár nem hirdeti magáról hangosan, a szőlőiben 2015-től bioművelést folytat, borainak pedig ott a helye a magyar élvonalban. Bárdos Saroltával beszélgettünk.
Hirdetés

Feltűnt, hogy kevés a sztorizás, mesélés a veled készült interjúkban. Szándékos ez a részedről?

Bárdos Sarolta: A borról nagyon szívesen beszélek, hiszen ez a hivatásom. Inkább maguk az újságírók szeretik hallani a sztorikat, érdekességeket. Őszintén szólva én egyébként nem is nagyon tudok sztorizgatni... ha borászként keresnek meg, beszéljünk a borról, és ne arról, hogy van-e kutyám, és hány lába van.

Újságírói érdeklődés is valóban, de feltörekvő borászok sora igyekszik kitűnni egyedi történettel azzal a céllal, hogy gyorsabban befuttassa a borát. 

Én abban hiszek, hogy valaki bizonyítson, legyen valódi szakmai múltja, amivel kivívja a vevők bizalmát. Ha valaki egyszercsak jön a Holdról, és arról mesél, hogy milyen egyedülálló története van, és milyen egyedi borokat készít, az számomra semmit sem jelent. Ha valaki képes megbízható minőséget készíteni minden évjáratból, akkor is évtizedes munka szükséges ahhoz, hogy igazi, mély elfogadottságra tegyen szert. Senkinek nem szabadna néhány év borászkodás után magát olyan helyre tenni, ahol mondjuk Légli Ottó van a több évtizedes munkájának köszönhetően. 

Bárdos Sarolta / Fotó: Tokaj Nobilis

Sok cikk foglalkozik veled abból a megközelítésből, hogy fiatal nőként vagy sikeres borász Tokajban. 

Hát igen, sokszor ez az első kérdés, és már kezdem unni… Azt szeretném, hogy ne azért legyen érdekes az én borom, mert nő készítette, hanem mert például szépen megmutatják a terroirt. Ez persze sokak számára talán kevésbé érdekes. 

A szakács szakma megélte a bulvárosodás folyamatát a tehetségkutató show-knak köszönhetően. El tudod képzelni, hogy hozna jót is a borász szakmának hasonló műsorformátum? 

Személy szerint nem szeretném, ha bulváros irányba fordulna a szakma. Biztosan van ennek jó oldala is, hoz népszerűséget és ismertséget egy bizonyos területnek, de a gyorsan jött hírnév gyorsan is megy el, és abban már közel sem vagyok biztos, hogy mindez a minőség irányába vinne. Az én célom, és ezt talán mondhatom a többi tokaji borász nevében is, hogy minél jobbat hozzunk ki a borvidékből, az adott évjáratból, és értéket teremtsünk.

Fotó: Tokaj Nobilis

Mindig is A-terv volt a szőlészet-borászat?

Én soha semmi mást nem akartam csinálni. Számomra egyszerű és egyenes út vezetett idáig. Azt is vallom, hogy ha valakinek kedvére való a szakmája, az nem teher, és nem is válik unalmassá. Én Tokajban nőttem fel, és rögtön a kertészeti egyetemre kerültem, szőlészként végeztem. A családi indíttatás megvolt, a Barakonyi dűlőt már nagyapám is művelte, majd szétosztotta a gyermekei között, én így anyukám testvéreitől vásároltam vissza. 

Haladó szellemben dolgozó borászoktól hallani, évtizedes elmaradásban van a magyar oktatás. Mit gondolsz erről?

Hibát mindenben lehet találni. Azt gondolom, mi elég jó oktatást kaptunk, elsősorban elméleti szinten, de egy mérnöknek pedig az elmélettel is tisztában kell lennie. A gyakorlati képzés helye szerintem a középfokú oktatásban van. Divat szidni a felsőoktatást, de én nem éreztem úgy, hogy ne kaptam volna eleget. Az pedig egyéni igényesség és érdeklődés kérdése, ha valaki jobban el akar mélyedni egy részterületen, de ez szerintem a világon mindenhol így van. 

Nem könnyű most a nem nagy volumenben termelő borászatoknak a vendéglátásban értékesített borok keresletének visszaesésével. Van olyan vélemény, hogy kommersz kereskedelmi utak nélkül, a nagy élelmiszerláncokra gondolva ezalatt.

Nem hiszem, hogy ne lehetne megélni csak vinotékákkal és éttermekkel együttműködésben. Ilyen mennyiségben mi labdába sem rúgunk a hiper- és szupermarketekben. Ezek a láncok annyira árérzékenyek, sőt árorintáltak, hogy az általunk hozzáadott minőség, filozófia egyáltalán nem tud megjelenni nálunk szempontként. Ők nem érzékenyek arra, amiben mi erősek vagyunk. Mi hazai szinten is egy kis családi gazdaságnak számítunk. Palackozáskor ránézésre soknak tűnik a mennyiség, de a mi legfeljebb 20 ezer palackunk nemzetközi szinten csepp a tengerben.

Fotó: Tokaj Nobilis

Szó volt évtizedek munkájáról. Te meglepően komoly referenciákkal büszkélkedhetsz. 

Furcsa kimondani, de húsz éve vagyok a szakmában. Az egyetemről kijőve a Gróf Degenfeld Szőlőbirtok főborásza lettem, majd a Béresnek, közben pedig a sajátomat is elkezdtem. A Béres teljesen új cég volt, ilyen lehetőség pedig ritkán adódik az életben, hogy az első pillanattól lehessen építeni egy borászatot, ezért örömmel mondtam nekik igent. De az első nagy bizalmat a Degenfeldtől kaptam, huszonéves koromban.

Említetted a mérnöki végzettséget. Tulajdonosként és vezetőként mennyiben tartod magad „közgazdásznak” is a borász hivatás mellett?

Közgazdásznak nem szeretném látni magamat semmiképpen. Nálam a legelső helyen az elkészített bor minősége áll, és minden más szempont csak ezután jön szóba. Soha nem tenném az olcsóbb dugót a palackba csak azért, mert jobban mutat az excellben. Nekem az számít, hogy 5-8-10 év múlva is bor legyen a borom, és ne ázzon szét benne a dugó – maradva a példánál. Ez a gondolkodás irányít abban a kérdésben is, hogy miért nem gondolkodom nagyobb volumenben és alacsonyabb árakban. Nyilván nekem is kell fizetni az embereimet és a számlákat, nem is szórjuk a pénzt, de nem a profitmaximalizálás a mindent felülíró szempont, sőt.

Fotó: Tokaj Nobilis

Elsőre meglepett, hogy a boraid nem a Bárdos Sarolta Pincészete – vagy hasonló – néven futnak. Nagy múltú cégnek tűnik első hallásra a Tokaj Nobilis.

Kétszeres energia volt kezdetben, hogy elmagyarázzam ezt a döntésemet belföldön, és az én nevemet összekapcsolják a Tokaj Nobilis-szal. Azért lett a cégnek fantázianeve, mert tokaji borászatként szeretném külföldre is eljuttatni a borokat, és a nemzetközi piacon nagyon fontos a könnyű írás- és ejtésmód. A Bárdos Sarolta Koreában, Tajvanon és az USA-ban semmit nem jelent, a Tokaj Nobilis viszont könnyen kiejthető, hordozza a Tokaj elnevezést, ami viszont már mond valamit a nemzetközi borpiacon. Latinból érettségiztem, úgyhogy számomra személyesen is szép hangzású.

Láthatóan hajt tokaji küldetéstudat a munkád során.

Abszolút. Nagyon szeretném, ha világszerte minél több borfogyasztó körében ismert lenne, és ne csak a híre, hanem valóban kóstolják is. Teljesen komolyan hiszek abban, hogy a legelegánsabb édes bort Tokajban lehet előállítani. Az is tény ugyanakkor, hogy nem az édes bort bontjuk ki nap mint nap. Ezért nagyon fontos, hogy olyan bort is le tudjunk tenni az asztalra, amit  akár minden esete kibontanak, így nagyon fontos a jó száraz bor készítése is nekünk. Tokajban 5000 hektár szőlő van, egy pötty vagyunk a világ borászati térképén, kis volument állítunk elő. Éppen ezért különleges, egyedi bort kell készítenünk és itt nagyon fontos szerepet kap a Furmint vagy a Hárslevelű. Ha a gyönyörű édes boraink mellé gyenge száraz bort tennénk le – hiteltelenné válnánk.

Hirdetés
Tovább olvasok
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram