Hirdetés
Hirdetés

Falu végén furcsa kocsma – balatoni kalandozások, 2. rész

SZERZŐ: M K
2017. június 30.
Balatoni tekergéseink második részében továbbra is Füredet és környékét céloztuk meg, ezúttal azonban a félreesőbb részek felé vettük az irányt, távol a Tagore sétány zajától. Elsőként Balatonszőlősre mentünk. Talán ez volt az első alkalom a Dining Guide életében, hogy kulináris kalandozás céljából ezt a települést céloztuk meg. Rettentő kiváncsiak vagyunk, hogyan alakul majd a Szőlősi […]
Hirdetés

Balatoni tekergéseink második részében továbbra is Füredet és környékét céloztuk meg, ezúttal azonban a félreesőbb részek felé vettük az irányt, távol a Tagore sétány zajától.
Elsőként Balatonszőlősre mentünk. Talán ez volt az első alkalom a Dining Guide életében, hogy kulináris kalandozás céljából ezt a települést céloztuk meg.
Rettentő kiváncsiak vagyunk, hogyan alakul majd a Szőlősi Kocsma sorsa, és mivé változik majd a nyár végére. Jelenleg némileg el nem döntött állapotban van. Annak, aminek kinéz, annak nagyon jó. Viszont elolvastunk róla egy remekbe szabott pr cikket, amelyben az állt, hogy a tulajdonos azért nyitotta ezt a helyet, hogy legyen a szőlősieknek is kocsmájuk, mert eddig nem volt. A szőlősieket nem ismerjük, de valahogy egyelőre nem látjuk őket magunk előtt, ahogy bemennek a kocsmába, mégpedig ebbe a "kocsmába", és esznek egy zöldbabfőzeléket három kisebb fasírtgolyóval 1650 Ft-ért, miközben elkortyolnak egy kiváló minőségű bort. A szőlősi vendéglátóhely nem kocsma, de szerintünk ezt nem is nagyon várja tőle senki. Nincsen például rövidital, a polcon viszont sztárséfek fajsúlyos kiadványai sorakoznak. Az ételajánlatot a falra tűzött táblán olvashatjuk, sajnos a kiírt tételek fele épp nincsen. A háziszörpök kiválóak, és értelemszerűen a borkínálat sem egy falusi kocsma választékát idézi. A zsíroskenyér és a tepertőkrém nagyon ígéretes, sajnos azonban a főzőtudomány itt meg is áll. A már említett zöldbabfőzelék az egykori menzafőzelék színvonalát is alulról közelíti. Egy szerdai napon látogattunk oda, nyilván hétvégén felkészültebb a konyha, de mi az ott tapasztaltak alapján azt fogalmaztuk meg, hogy talán jobb lenne megállni a zsíroskenyérnél és a tepertőkrémnél, és a valóban kiváló borokra helyezve a hangsúlyt elengedni a konyhát.


Csopakon, a Söpteiben szinte teljesen azt kaptuk, amit a balatoni vendéglátástól várunk. Szép környezetet, rálátást a Balatonra, és kiválóan elkészített ételeket. Előételnek csilis csukát kértünk, amely – és ezt most a szó legjobb értelmében mondjuk – olyan volt, mint a nosztalgikus bolgár halkonzerv tökéletesített változata. A csuka kicsit keményebb, mint ahogy képzeltük, de a halas előétel így is ideális kezdése egy vízpartközeli étkezésnek. Kóstoltunk egy kacsamájat is, amely lilahagymalekvárral és zöldparadicsommal érkezett, mind a textúra, mind a tányér harmóniája hiba nélküli volt. A főételek közül az oldalast választottuk, amely egy kis ázsiai beütéssel készült. Az édes paradicsomszósz kicsit csípős, a szezámmagos bok choy nagyon jól eltalált, a szardella a pont az í-re. Az oldalast inkább hasaaljának éreztük, a grillezett kéreg fűszerezése kitűnő volt, és ezt kiválóan egészítette ki a paradicsomszósz édessége. A másik főételünk, a rántott hal szintén ázsiai ihletéssel készült. Maga a hal egyszerű ponty, nem is akar több lenni (ez a Balatonnál szinte ritkaságszámba megy), viszont a hal íz nem elég intenzív, a halászlémártás sokkal dinamikusabb, mint maga a hal. A köret, azaz a burgonyapüré egyedülállóan finom, a koriander igazán unikális csavart ad neki. Desszertnek csokoládétortát választottunk málnafagylalttal, ami ideális és tartalmas nyári desszert, kiváló minőségű csokoládéból, és prímán elkészített sorbet-val. Kóstoltunk egy túrós desszertet is, amelyet a hozzá szervírozott fagylalt tett igazán különlegessé. Mi fior di latténak hittük, de kiderült, hogy túrófagylalt, amely citromfűvel készült. Zseniális. Az ételek okozta elégedettségbe sajnos belerondított a pincérnő kellemetlen és nyers stílusa, amelyben az egész ebéd alatt próbáltuk megtalálni a humort vagy a bájt, de nem sikerült. Ugyanis nem volt benne.

Ha Füred, akkor persze a Sparhelt sem maradhatott ki a sorból. A Volkswagen Dining Guide TOP100 étteremkalauz szerint a Balaton északi partjának legjobb étterme. A Sparhelt kreatív magyar konyhája egyre tisztább képet mutat. Üdvözlendő a törekvés: az alapanyagoknak a régióból való beszerzésére (lehetőségeik szerint). Az étterem távol esik a balatonfüredi turista csapástól, ide tényleg csak azok jönnek, akik érdeklődést mutatnak a modern magyar gasztronómia  iránt. Ebben erős a Sparhelt, nem szedi túl, pont azon a szinten szolgáltat, ami itt belefér. Jók az ízek, nincsenek túlbonyolított technikai megoldások, de mégis “érzékeny” konyhával találkoznak a vendégek.
A konyha üdvözlete pácolt cékla, kecskesajt és jus volt. A langyos cékla intenzív földes jegyekkel, szép savakkal, friss kecskesajttal és egy kevés jus-vel érkezett. Finom falat, igazi étvágygerjesztő, beteljesíti a szerepét. A hozzá kínált meleg kenyér a  Búzalelke Pékségtől érkezett. A pástétomvariációk, azaz a kolbászkrém, a schmalz és a padlizsánkrém tetőcserépen, ehető virágokkal és friss sült kenyérrel érkezik. A nyári meleg ellenére a kolbászkrém tetszett a legjobban, a szárazkolbász érett ízeivel, intenzív füstjével egyszerre nagyon határozott és mégis “könnyed” bemelegítés. A padlizsánkrém teljesen rendben van, a sült padlizsán íze domináns, de a kolbász után nehéz helyzetben van. A schalmz (pecsenyezsír) is finom, de egy kicsit “lassúnak”, nehézkesnek bizonyult, főleg a kolbász mély ínycsiklandó íze után. Ezek után lassan sült sertéstarja érkezik, a régióból, a’la minute körbe sütve, mellette mustáros burgonyapüré halmok, sült paradicsom és klasszikus, egy kicsit karamellizált pecsenyelé, amiből egy kicsit többet is kaphatnánk… A hús tiszta illatú, jóízű, jó szerkezetű. Egy egyszerű tányér, de sokszor ez az, ami igazán nehéz az éttermek számára. Viszont a Sparheltben ez az étel nem akar több lenni... és ez nagy erénye a konyhának. Csak arra koncentrált, amit ígért, és azt szépen be is teljesítette… Bravó! Az étterem gondolkodásának megfelelően modern tálalásban, de alapvetően klassszikus somlói galuskát szervíroztak. A krémekkel rétegzett, formázott piskótaroládok tetején csokoládé öntettel megtöltött csokoládé félgömbök és dió grillázs található. A “galuska” jó ízű, a csokoládéöntet mély csokoládé íze talán egy kis rummal van fűszerezve.

Apropó, desszert! Ha a térségben járunk, szinte kötelező egy krémes a Bergmann Cukrászdában. A nagymúltú hely emblematikus süteménye idén is hozza a formáját, és nem fog rajta az idő.

 
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram